A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)
7. szekció. HIDROGEOLÓGIA ÉS MÉRNÖKGEOLÓGIA IDŐSZERŰ FELADATAI - 10. Dr. Lénárt László - Hernádi Béla - Szegediné Darabos Enikő – Debnár Zsuzsanna - Czesznak László – Tóth Katalin (Miskolci Egyetem, Mátrai Erőmű ZRt., Nemzeti Környezetügyi Intézet, Észak-magyarországi Vízügyi Hatóság): Bükk-térségi termálkarsztvíz térképek pontosítása a legújabb fúrások adatai alapján - 11. Osvald Máté (SZTE): A Hódmezővásárhelyi geotermikus visszasajtoló rendszer szűrőit eltömítő biológiai komponensek vizsgálata metagenomikai módszerrel
különböző vízhasználatok során kibocsátott (pl. tisztított szennyvizek), illetve a Dunából és a Tiszából öntözővízként, vagy tógazdasági célokat szolgáló kiemelt, illetve egyéb átvezetett vízmennyiség. A vízhiányos, gyakran szélsőségesen száraz állapotot a homok erős és gyors felmelegedése, nagy kisugárzó képessége tovább erősíti (Bodnár et al. 1999, OMSZ, 2003). Az 1960-as évek közepéig a Duna-Tisza közén csapadéktöbblet volt jellemző, amit az 1970-es évek elejéig-közepéig stagnáló időszak követett. A csapadéktöbblet a térségben a talajvízszintek emelkedését okozta. A szikes laposokban, deflációs mélyedésekben ideiglenes és állandó vízfelszínek alakultak ki. Ebben az időszakban történt a belvízcsatornák kiépítése, valamint jelentős kiterjedésű területek vízigényes fafajokkal (elsősorban nyárral) történő betelepítése is. Az 1970-es évek elejétől az 1991-es évek közepéig a korábbi időszakkal ellentétben tetemes mennyiségű, csaknem 1000 mm-t elérő csapadékhiány halmozódott fel a térségben. Ennek következtében a talajvízszint csökkenni kezdett, a korábbi tavak, vizenyős területek többsége kiszáradt (Major P. 1994., Liebe P. 1994., Szalai J. 1996.). További következményként megnőtt az öntözési-vízigény, amit a térség meghatározó részén csak talajvízből lehetett, lehet kielégíteni. A homokhátság területén, illetve egyes körzeteiben a kitermelt talajvíz mennyisége pontosan nem ismert, csak becslések állnak rendelkezésre. Az 1990-es évek közepére a csapadékhiány és a talajvízszint-süllyedés mértéke egyaránt mérséklődött, sőt egyes területeken a talajvíztükör emelkedni kezdett (Szalai J. 1996). Az 1990-es évek végére még a legmélyebben elhelyezkedő talajvíztükör emelkedése is dm-es nagyságú volt. Azonban a hatás átmenetinek bizonyult, a csapadékban bővelkedő időszakok, illetve szélsőségesen csapadékos év (2010) átmenti jellege miatt tartós változást nem hozott. A Duna-Tisza közén a tál aj víz szintek alakulásában a csapadékhiányon kívül a hidraulikus kapcsolatrendszer miatt a rétegvíz-termelésnek is szerepe van. A 2000-es évek elejére a csökkenő termelés következtében a rétegvizek nyomásszintje is emelkedett, amint azt a VITUKI által közreadott „Magyarország vízkészleteinek állapotértékelése” című, éves értékeléseket tartalmazó kiadványsorozata bemutatta (Liebe P. et al. 1994, 2004). 3. ADATELŐKÉSZÍTÉS Az 1981-2010 közötti időszakban mért talajvízszint-adatok felhasználásával végzett geostatisztikai elemzésekhez a Duna-Tisza közi hátság területén illetékes vízügyi igazgatóságok (Közép-Duna-völgyi, Alsó-Duna-völgyi, Közép-Tisza vidéki, Alsó-Tisza vidéki) által üzemeltetetett talajvízszint-észlelő hálózat 398 kútjának adatsora állt rendelkezésre. Az adatállomány olyan kutak mérési adatait is tartalmazta, amelyekben az észlelést időközben - különböző okok miatt - felfüggesztették vagy nem folytatták tovább. Egyes körzetekben a talajvíztükör a süllyedés következtében a szűrőzött szakasz alsó síkja alatt helyezkedett, helyezkedik el, azaz a kút „kiszáradt”, rendszeres mérések végzésére alkalmatlanná vált. Ezeken a térszíneken több kút utódállomás nélkül szűnt meg (Szalai J. 1996). Több esetben műszaki nehézségek is jelentkeztek: közülük a leggyakoribbak az észlelőkutak elöregedése, a telepített mérőeszközök meghibásodása, a javítások időbeli elhúzódása. Ugyanakkor nem elhanyagolhatók az ingatlanok tulajdonos-váltása okozta nehézségek sem. Az adatállományok előkészítése során megállapítható volt, hogy időben változó hosszúságú és minőségű vízszint-idősor állt rendelkezésre. Az adatleválogatás után a hidrográfok (menetgörbék) elkészítése bizonyult időigényes feladatnak. A hidrográfok alapján minden egyes kút adatsorából ki kellett szűrni az egyértelműen hibás vagy hiányos adatokat (nyilvánvaló elírások, számjegyek elcsúszása a számítógépes adatbevitel során stb.). Egyes
