A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)
7. szekció. HIDROGEOLÓGIA ÉS MÉRNÖKGEOLÓGIA IDŐSZERŰ FELADATAI - 3. Fejes Zoltán - Prof. Dr. Szűcs Péter - Tóth Márton - Pitty Helga Velkisz (Miskolci Egyetem): A nagyigmándi keserűvizek vízföldtani bemutatása
Az összegyülekezési idő, a becsült árvízi hozam, egy-egy részvízgyűjtő területen nagyban meghatározza az előrejelzés lehetőségeit. E tekintetben a 162,3 km területre eső 24 részvízgyűjtő területet árvíz veszélyességi osztályokba soroltuk (Id. 1. sz. melléklet). Az osztályba sorolás annak függvénye, hogy az adott vízgyűjtőn hirtelen lehullott nagyobb csapadékmennyiség hatására kialakuló árvíz milyen veszélyt jelenthet Miskolc városára. Árvíz veszélyességi szempontból négy osztályt különböztetünk meg. Az I-IV-ig növekvő számozás a fokozódó árvízveszélyre hívja fel a figyelmet. Az elmúlt 300 év tapasztalata alapján a legnagyobb veszélyt a Szinva- és az oldalági felszíni vízgyűjtőkre hullott nagy csapadékok jelentik, mely nagy beépítettség esetén, igen rövid időn (fél-egy órán) belül villámárvizek kialakulását okozzák. A helyzetet súlyosbíthatja a beépítettség (ld. Miskolc belvárosa), mely az igen nagy lefolyási tényező miatt rövidebb idejű összegyülekezéssel és magasabb árvízi csúccsal fokozottan veszélyes. Részleges védettséget a karsztos területek jelentik, mert a ráhullott csapadék karsztvízszinttől függően csak napos, több napos késleltetéssel jelenig meg a karsztvízgyűjtőhöz tartozó karsztforrásban. Közel teljes védettséget pedig a tározók (Hám őri-tó) és a csapadéktározók (Pece-patakon) jelentik, melyek a rájuk futó árvízi csúcsokat „levágják” és csak egy-egy adott mennyiséget engednek át magukon. A közel teljes védettség csak jól karbantartott árvízi műtárgyakra igaz! A Hámori-tó esetében ez a fenékürítő megbízható nyitható és zárhatóságát jelenti, a csapadéktározóknál pedig az árvíz akadálytalan levonulását segítő megtisztított műtárgyakat. A Hámori-tó esetében gondoskodni kell az árvizeket megelőzően az előzetes fenékleürítőn keresztüli vízszintcsökkentésről, így a tó puffer kapacitását lehet növelni és a lerakodott nagymennyiségű iszap egy részétől is meg lehet szabadulni. Az említett 5. ábrán a fenti szempontok figyelembevételével végeztük a vízgyűjtő területek osztályba sorolását (tételesen a részvízgyűjtők besorolását az 1. sz. mellékletben közöljük): • A felszíni vízgyűjtőket mint legveszélyesebbeket, a III-IV. veszélyességi osztályba soroltuk, beépítettségi, burkoltsági fokuktól függően, hiszen az ott létrejövő villámárvizeket rendkívül gyors kialakulásuk miatt nem lehet előre jelezni. Védekezni megfelelően és hatékonyan ezeken a helyeken csapadékvíz tározókkal lehet. Ilyenek épültek ki a Pece-patak mentén, így a hozzá tartozó vízgyűjtő területet az I. fokozatba soroltuk vissza. • A Bükk hegység karsztos vízgyűjtői a karszt változó puffer képessége miatt visszatartják, csillapítják az árvizeket, így azok pár napos késleltetési idővel jelenek meg a patakokban, forrásokban. Ennek ismeretében a karsztárvizek előre jelezhetők. 5
