A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)
7. szekció. HIDROGEOLÓGIA ÉS MÉRNÖKGEOLÓGIA IDŐSZERŰ FELADATAI - 1. Bálint András (SZTE): A szentesi geotermikus rezervoár nyomásviszonyainak vizsgálata kúthidraulikai tesztek alapján - 2. Dankó Erika (Nemzeti Környezetügyi Intézet): Meddő CH kutak helyzete és hasznosítási lehetőségei a Közép-Tisza-vidéken
A nagyigmándi keserűvizek vízföldtani bemutatása Fejes Zoltán1, Prof. Dr. Szűcs Péter2, Tóth Márton3, Pitty Helga Velkisz4 hgfejes@uni-miskolc.hu, hgszucs@uni-miskolc.hu, tothmarton87@gmail.com, 4velki sz@gmail.com u'3Miskolci Egyetem, Környezetgazdálkodási Intézet, 4ME hallgató Bevezetés Magyarország bővelkedik gyógy- és ásványvizekben. Az egyik ilyen, már-már elfeledett, gyógyvizünk az nagyigmándi keserűvíz, egy gyógyhatásáról ismert ásványvíz, melyet a Kisalföld egyik ősi faluja mellett fedeztek fel. A nagyigmándi keserűvizeket évtizedeken keresztül termelték és értékesítették gyógyító hatásuk miatt, a vizek eredetének részletes leírása, és a földtani és vízföldtani környezet ismertetése erősen hiányos volt. Munkánkban kitérünk a település földtani felépítésére, a felszín alatti vízföldtani viszonyokra, valamint a terület geokémiai felépítésre is. Vizsgálataink fő célja, hogy választ kapjunk arra, hogy a termelésből kivont gyógyvizes kutak vízminősége mennyit változott az idők során, ezen kutak magas oldott ásványi anyag tartalma honnan kapja utánpótlódását, és hogy lehetséges-e ezeket a kutakat újból termeltetés alá vonni. A kutatási terület földtani és vízföldtani lehatárolása A szakdolgozatom vizsgálati területe, Komárom-Esztergom megyében található. Az egész terület a Kisalföldön fekszik, mely mintegy 10000 km2 területen terül el és a Duna mesterségesen egyenesre húzott medre felezi. A főágtól D-re 5500 km2 része esik, amelyet ma Kisalföldnek, a Dunától északra fekvő részt Dunamenti alföldnek is nevezik. Kialakulása szerint katlanszerű süllyedék. Alapja még a variszkuszi orogenezis során gyűrődött fel. A földtörténeti középidő elejéig összefüggő terület volt („Kisalföldi masszívum”), a trópusi tarolta le. A Rába vonaltól keletre eső része tenger alá süllyedt, 1000-3000 m-es pannon összlet rakódott rá. Az Os-Duna a Brucki-kapun lépett be és töltötte fel Kisalföldet. Több kistájra osztható fel. Ezek közé tartozik a Győr-Esztergomi-síkság (másnéven Komárom- Esztergomi-síkság), mely Győrtől Esztergomig 1400 km2-en terül el. A korábbi földtani vizsgálatok alapján megállapították, hogy a felszínen aránylag vékony, 0,5-1,0 m vastagságban holocén és kb. 2-4 m vastagságban pleisztocén, alattuk pedig felső-pannóniai üledékek települtek. A negyedidőszaki lazább és a harmadidőszaki kötöttebb képződmények határán a talajvíz szivárgása lassú, ennek következtében oldatba kerülnek a talajban található pirít és dolomitszemcsék. Ez a folyamat eredményezi az állandóan megújuló keserűvíz képződését. Tömördpuszta Kocs és Mocsa között található, szántóföldek sokasága határolja. Az 1. ábrán jól megfigyelhetőek az előzőekben említett folyamatok nyomai. A területen nagyrészt folyóvízi üledékek találhatóak, melyek utalnak az egykori ártér jellegre. A Kocs és Mocsa közötti terület felszínét zömmel lösz borítja, mint az a térképen is jól megfigyelhető. Az általunk vizsgált terület a Kocstól északra fekvő Kocs-Mocsai ér elágazásánál helyezkedik el, amelyek fluvioeolikus homok borít (1. ábra). [3] [4]
