A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)
1. szekció. VÍZGYŰJTŐGAZDÁLKODÁS - 2. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 19. Mrekva László (EJF): A földhasználat szerepe a városi árvízi kockázatkezelésben
A zöld területek elvesztése mind a városon belül, mind kívül veszélyezteti a biodiverzitást valamint a városban élők életminőségét. Az ipar átalakulásának (a fejlesztés következtében funkcióváltás történik) köszönhetően számos európai városban található gazdátlan, elhanyagolt állapotú (leromlott fizikai állapotúak, és hasznosításuk jelenleg nem megoldott) és szennyezett terület (ún. barnamezős terület) (3. számú ábra). Ezek a területek korábban ipari, esetleg kereskedelmi célokat szolgáltak. A barnamezős területek szennyezés-mentesítés (kármentesítés és rehabilitáció) után újra hasznosíthatóvá (ami jelentős gazdasági kérdés) válnak. A túlzott urbanizációnak köszönhetően az olyan jellegű problémák megoldása, mint túlzott gépjárműforgalom, energiafogyasztás, légszennyezés és növekvő zajhatás a legsürgetőbb a városi területeken. (www.univie.ac.at/aarg/events/aarg2000/abstracts/abstracts2000.htmn nittD://www.DarisdailvDhoto.com/2013/05/browtifield-land.htmn 3. számú ábra: Klasszikus bamamezős területek régen (Western Riverside, Bath, 1946) és most (Montreuil, Paris) Hozzávetőlegesen az adekvát és jól működő infrastruktúra létfontosságú a városi területek gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi fenntarthatósága szempontjából. Az európai városokra jellemző mindennapos gyakorlat, hogy a meglévő infrastrukturális építményeket inkább felújítják, újra felhasználják, minthogy inkább újakat építenének. A földdel, mint erőforrással/készlettel való előnyösebb gazdálkodás elengedhetetlen a városi lakosság életminőségének és fenntarthatóságának szempontjából. Nemzetközi és Európai szintű megállapodások vannak túlzott városiasodás problémáját illető integrált (a kormányzás minden szintjére kiterjedő) stratégiák megalkotását illetően. Ezek a kezdeményezések kihatással vannak a fenntartható földhasználatra, másfelől segítenek egy ésszerűbb közösségi mechanizmus megteremtésében. Határozottan az olyan fenntartható városfejlesztési törekvések élveznek támogatást, melyek egy ún. „kompakt” város kialakítását és a városi földterületek újrahasznosítását célozzák meg. (Expert Group On The Urban Environment, 2000) „A fenntartható település sajátos ökoszisztéma, olyan kompakt, de nyílt rendszer, amelynek térhasználatát vertikálisan és horizontálisan a diverzitás jellemzi, a ciklusosság elve szerint hatékony energia-és anyagcseréje a lokális-regionális térben történik, információcseréje pedig a globális tér felé nyitott. A fenntartható település a településszerkezet, a települési funkciók és tömegközlekedés olyan mintázatát (pattern) jelenti, amely alacsony erőforrás-használatot (ökológiai lábnyom) eredményez. A kompakt település elve olyan hatékony, optimális természeti erőforrás-használatra épül, amely megfelel a fenntartható fejlődés követelményeinek. A kompakt település elve határozottan korlátozza a település horizontális
