A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)
3. szekció. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - 4. Fejes Lőrinc (KÖTIVIZIG): A Tisza-tó üzemelési szabályzatának felülvizsgálata - 5. Fiala Károly (ATIVIZIG): Aszályindexek összehasonlító vizsgálata az Alsó-Tisza jobb part alegység területén - 6. Horváth Angéla (KÖDUVIZIG): Közfoglalkoztatási minta projektek - Kislődi-tározó megvalósítása - 7. Katona Lászlóné - Belovai Tamás - Németh Dániel (NYUDUVIZIG): A társulati vízfolyások átvételével kapcsolatos problémák - 8. Koch Gábor (ADUVIZIG): A mezőgazdasági vízhasználatok jogi szabályozása és a felszíni vizeket érintő vízkészlet-gazdálkodási tapasztalatok az ADUVÍZIG működési területén - 9. Kozma Béla (FETIVIZIG): Rétközi-tó a vízgazdálkodás szolgálatában
1846-ban megkezdődött a Tisza szabályozása, megalakították a Felsőszabolcsi Ármentesítő és Belvízszabályzó Társulatot Fényeslitke székhellyel. A tervszerű, rendszeres árvízvédelmi munkák 1846-ban indultak meg és 1858-ban fejeződtek be. A munkák során a folyó hossza a térségben is jelentősen megrövidült. A Tisza töltések bal parti jelenlegi keresztszelvényei az egyes rendkívüli árvizek után alakultak ki. Az öblözet, a Tisza védművek megépülése előtt 60 %-ot tekintve árvíz- és belvízjárta, 35 %-a pedig állandó tóvidék és láp volt. A megépült töltések mentesítették az árterületeket a folyók árvizeitől. A múlt századi szakembereket is meglepte, hogy a belvíz a Tisza szabályozása után hatalmas területeket öntött el. A védművek megakadályozták az ármentesített területen belül keletkezett, vagy oda bejutott és a folyók felé törekvő vizek szabad lefolyását. További vízrendezési munkákra volt szükség. Tiszabercelnél és Halásztanyánál tiltókat építettek a Tisza töltésbe, amelyek 1864-ben beszakadtak, ezután csak a Tiszaberceli zsilipet építették újjá. A káros vizek elvezetése érdekében 1856-ban elkezdődött a Belfő csatornarendszer építése, amely 1857-re ki is épült. A Nyírségből érkező vizek befogadására 1879-1882 között megépítették a Lónyay főcsatornát. Ekkor még a káros vizeket tiszai kisvíz állás esetén gravitációsan be lehetett vezetni a Tiszába, de magas vízállás esetén gravitációs úton nem lehetett megoldani. Ezért 1884-ben Tiszabercelen körforgós szivattyútelepet, majd 1896-ban gőzüzemű szivattyútelepet építettek 6 m /s-os teljesítménnyel. Az elvégzett vízrendezési munkák hatására a XX. század elejére a rendszeres elöntések csökkentek, kedvező helyzet állt elő a Felsőszabolcsi öblözetben. Azonban az 1954-ben megépült Tiszalöki vízlépcső új helyzetet teremtett. A vízlépcső miatt fellépő duzzasztó határ, vízhozamtól függően Dombrád és Tuzsér között helyezkedik el. Ezen a szakaszon a kisvizek szintje mintegy 2,7 m-el, a középvízi szintek közel 2 m-el megemelkedtek. A megemelkedett vízszint miatt a belvízrendszerből azóta gravitációs kivezetési lehetőség nincs. Az addig a Tisza felé áramló talajvízmozgás intenzitása lecsökkent. Felerősödött a Nyírségi és a Tiszakanyári dombok és a Vásárosnamény - Zsurk fennsík felől a Rétköz felé irányuló talajvízmozgás. A megemelkedett szivárgó vizek jelentős részét a csatornahálózatnak kellett levezetnie. A Belfő csatornarendszer fejlesztésre szorult, több évtizedes munkák során emelni kellett az átemelő kapacitását. Főművi fejlesztés keretében 4
