A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)
11. szekció. A HIDROLÓGIA, HIDRAULIKA IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI - 6. Horváth Gábor (DDVIZIG): A nagyvízi meder vízszállító képessége – hullámtéri vízhozammérések, azok problémái
ELŐZMÉNYEK A globális felmelegedés folyamatai ellenére - ami az elmúlt évtizedek hidrológiai adataiból is kirajzolódni látszik - a hidrometeorológiai tényezők kedvezőtlen összjátéka bármely télen okozhat komoly jegesedést a Dunán, következésképp jeges árvizet is. 2002-ben a 70-es évek hagyományos jég-fotózási tapasztalataira alapozva webkamerát helyeztünk el egy, a bajai Duna-parton álló magas építmény tetejére. Kezdeti jégmegfigyelési sikereink 2008-ban további 5 kamera kiépítésére sarkalltak minket. A kamerák elmentett képei így az ADUVÍZIG kezelésében álló Duna szakasz (130 km) 30-40 km-es részeinek egy-egy kiemelt szelvényében zajló eseményeket mutatják be. 2009-ben, 2010-ben és most 2012 télen is sikerült jégzajlási felvételeket készíteni a vizsgált szelvényekben. A felvételekből nyert tapasztalatok segítették a jégelőrejelzés tökéletesítését, csökkentették a jégészlelő járőrszolgálat terhelését és egyben a további kutatómunkát is megalapozták. 2012. január 1-én megalakult a Nemzeti Kömyezetügyi Intézet, melybe a bajai vízügy vízrajzi csoportjából összesen öt fő került átsorolásra. Az új szervezet tevékenységi körének pontosítása során megfogalmazódott a vízrajzi eljárások korszerűsítésének feladata is. Bár a vízügyi szolgálatban léteznek Műszaki Irányelvek és Vízügyi Műszaki Segédletek, melyek a jégészlelés témakörét ölelik fel, felülvizsgálatuk és esetleges újragondolásuk feltétlenül időszerű kérdés. A megújítás időszerűségét nem a dokumentumok elavultsága indokolja, sokkal inkább az, hogy a vízügyi szolgálat erősen átstrukturálódott. A vízzel foglalkozó ágazat létszámában, képzettségében, eszközrendszerében és anyagi hátterében egyaránt rengeteg változás történt, ami feltétlenül maga után vonja fenti szabályozások ismételt vizsgálatát, napirendre tűzését. A folyami jéggel való foglalkozás eddigieknél is fontosabb, de elég nyilvánvaló oka az, hogy a legpusztítóbb árvizeket a Duna magyarországi alsó szakaszán szinte kivétel nélkül jégtorlaszok okozták. Az elmúlt csaknem 180 évben rendkívüli jeges árvizek a Dunán a következő alkalmakkor fordultak elő: 1838., 1839., 1850., 1876., 1878., 1883., 1891., 1920., 1923., 1926., 1929., 1940., 1941. és végül, de nem utolsó sorban mindmáig a legmagasabb szinttel tetőző 1956-ban (Horvát, 1960, 1961). Dr. Teplán István a NeKI főigazgatója az említett indokokat elfogadva lehetőséget biztosított az ADUNeKI (Nemzeti Kömyezetügyi Intézet Bajai Kirendeltsége) állományába került volt vízrajzos csapat számára, hogy első önálló feladatként a jégészleléssel kapcsolatos gyakorlati és elméleti kérdések korszerűsítésével foglalkozzon. A VIZSGÁLT FOLYÓSZAKASZON ÉSZLELT JÉGJELENSÉGEK A folyami jég megjelenésének okai két csoportra oszthatók, melyekből legfontosabb a hidrometeorológiai, a másik pedig a medermorfológiai tényezők sora. A folyamszabályozási munkák, melyek a medermorfológiát lényegesen befolyásolni képesek a vizsgált folyószakaszon befejeződtek, csupán fenntartási és kisebb korrekciós beavatkozások történnek időről-időre. A Bősi vízlépcső vagyis a „C” variáns megépültével és a folyó mentén telepített ipari létesítmények üzembe helyezésével a 90- es évek közepére nagyjából kialakultnak tekinthetjük a folyam hidrometeorológiától független, hazai jégképződésre gyakorolt hatásainak körülményeit (Keve, 2002). Csupán e tényből kiindulva is nyilvánvaló, hogy a történelmi jégmegfigyelési adatok mai viszonyokra történő adaptálása csak kellő körültekintés mellett lehetséges. Statisztikai értékelések vagy következtetések pedig a teljes, szükségképpen inhomogén adatsorból félrevezetőek lennének. 2
