A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
1. szekció - 7. Lovas Attila - Horváth Béla - Virágné Kőházi-Kiss Edit (KÖTIVIZIG): A Közép-Tisza vidék, a Jászság és a Nagykunság vízkészlet-hasznosítási stratégiája
fogalmazva a stratégiánk adottságokra épülő széleskörű fejlesztési „menüválasztékot” tár fel, és mutat be, a jövő fejlesztési irányainak megtámogatásaként, a célok eléréséhez tervezett lépésről lépésre meghatározott reális cselekvési programmal rendelkezik. A fejlesztések, beruházások tervezése során az igényeket célszerűbb a lehetőségekhez alkalmazkodva ösztönözni, a táj gazdálkodást - az adott terület ismeretén alapuló - adottságokhoz igazítani, a gazdálkodókat a lokálisan optimális termelési formára való átállásban támogatni. Az így létrejövő táj használ at-váltás sal a terület kárérzékenysége, sőt, a védekezési költségek is nagymértékben csökkenthetők. A Közép-Tisza vidéken a belvízelvezető, valamint a vízpótló és elosztó létesítmények egymás mellett, egymásba fonódva jöttek létre, a kizárólagos és forgalomképes csatornahálózat elemei szinte minden esetben két- vagy inkább több funkció ellátására alkalmasak. Gerje-Perje belvízöblözet főműveinek vízrendezése Fegwernek-Szajoli öblözetek komplex fejlesztése Tehát a beavatkozások hatékonyságához fontos a komplex rendszerszemlélet érvényesítése, ezért általánosan megfogalmazható az a vélemény is, hogy az öntözésfejlesztést nem lehet külön kezelni, kiemelni. Az 1960-70-es években a Tisza-tó, és a Nagykunsági rendszer is szinte teljesen, míg a Jászsági rendszer csak részben épült ki. Nagyrészt elmaradt a szivattyús öntözőrendszerek átkapcsolása gravitációs vízellátásra. Ahol megvalósult, ott most is működik, ahol pedig nem valósult meg, ott lassan már csak műszaki emlékként vagy szóbeszédként tekintenek a valaha volt öntözési lehetőségekre. Ez egyértelműen kijelöli a továbblépés lehetőségét, de ebben is létezik egy paradoxon: ott, ahol nincs víz, ott szeretnék, hogy legyen, és mindenki arra vágyik, hogy öntözhessen, de ahol ott van a víz, ott nem élnek a lehetőségekkel. A VTT keretében épülő árvízcsúcs csökkentő tározók területén a környezeti alkalmazkodás alapelvét kielégítő táj gazdálkodás tervezése folyik. A cél az, hogy a földet mindenütt arra és olyan mértékig használjuk, amire a legalkalmasabb és nem okoz károsodást. Területhasználati lehetőségek: tavak kialakítása anyagnyerő helyeken, vizes élőhelyek létrehozása, erdőtelepítés, gyepesítés, magasan fekvő területek vízelvezetése vápákkal, öntözéses kultúrák kialakítása. A kezelési módokat üzemeltetési szabályzatok határozzák meg. 3.2 Rendszerszintű fejlesztések Két lehetőség áll előttünk - ahogy az a Széchenyitől idézett mottónkban olvasható -vagy megpróbálunk komplexen gondolkodni és a régit az újjal összeházasítani, vagy pedig gyökerestől ki kell dobni a régit, és valami újat létrehozni. Mi az előbbit választottuk. A következőkben a Stratégia néhány fontos alapelvéről: • Fenntarthatóság elve: A jövő nemzedékek életfeltételeinek, igényeik kielégítése feltételeinek figyelembe vétele. 19
