A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
5. szekció. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - 9. Kása Melinda - Bukodi Csaba (KDVVIZIG): Társulati kezelésű művek fenntartásának nehézségei és tapasztalatai a KDV-VIZIG működési területén a XXI. század küszöbén - 10. Dr. Kozák Péter (ATIVIZIG): Belvizek kezelésének lehetőségei az Alsó-tiszai vízgyűjtőkön a 2010/11 és a 2013. évi belvizek tapasztalatai alapján
biztosítható lenne az eketalp réteg megszűntetése, úgy további jelentős tározási térfogatok lennének hozzáférhetőek a talaj mélyebb rétegeiben is. 6. Következtetések A rendelkezésre álló talaj tározási kapacitások elhelyezkedése alapján megállapítható, hogy jellemzően a Tisztántúli területeken azok csak korlátozottan vehetők figyelembe, hiszen az ott található szántóföldi művelés következtében a talajtömörödés jelentősen lecsökkenti a tározási térfogatot. A Duna-Tisza közén elhelyezkedő területek esetében az eketalp jelenség elmaradása révén a teljes tározási térfogat rendelkezésre áll. A belvíz gyakorisági térkép adatai alapján azonban a belvízi elöntések nagyobb gyakorisággal éppen a tiszántúli területen jelentkeznek sűrűbben. A talaj tározási kapacitásának számított eloszlás térképei az alábbiak szerint alakultak: tározható csapadék (mm) tározható csapadék (mm) tározható csapadék (mm) tározható csapadék (mm) 7. ábra A talaj tározási számított kapacitásainak eloszlástérképei. Készítette: Benyhe B. A vizsgálatok - terepi mérési adatokkal kiegészítve - igazolták, hogy akár a belvízi terhelés többszörösét is a talaj tározni képes optimális körülmények között. Abban az esetben amikor több belvízhullám érinti a területet ez a kapacitás annak telítődését követően nem vehető figyelembe. A vizsgálatokból megállapítható, hogy az elméleti 2,5 m-es mélység helyett az eketalp jelenség következtésben a potenciálisan elérhető térfogat 12%-a vehető igénybe, ami a belvízi terhelésekhez viszonyítva jelentősen növeli a felszíni elöntések -és ezzel kapcsolatosan a mezőgazdasági károkkialakulásának valószínűségét. A talajok hidraulikus vezetőképessége átlagosan csak lassú beszivárgást feltételez. Meg kell jegyezni, hogy a felszíni vízelvezető rendszerek méretezési peremfeltételeként figyelembe vett elvezetési idő
