A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
5. szekció. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - 8. Gratzl Ervin (ÉDUVIZIG): Víztározási, vízvisszatartási lehetőségek vizsgálata a Kis-Rába többcélú vizpótló rendszerben az ökológiai, természetvédelmi, ipari vízigények és a mezőgazdasági vízhasznosítási célok biztosítása érdekében
-12-2.1.2.2. Üzemrend havaria esetén A vízrendszerben a szokásától eltérő üzemrend bevezetése is előfordulhat, amikor vízminőségvédelmi kárelhárítási készültség van érvényben, a vízrendszerben beruházási munkák miatt a vízkormányzási rendet módosítani kell, vagy üzemzavar miatt kell beavatkozni. A vízszolgáltatási szerződések alapján ilyenkor a vízszolgáltatót felelősség nem terheli a szerződött vízmennyiség kiszolgálásának akadályoztatása miatt. 2,1.3. Ökológiai vízpótlásnál felvetődő problémák A vízrendszerben számításba jöhető, az ökológiai igényeket figyelembe vevő vízkormányzási rendek összefoglalásaként meg kell jegyezni, hogy a megváltozott társadalmi, ökológiai igényekhez alkalmazkodó üzemrendet 1990-től vezettük be és fejlesztettük a jelenlegi szintre. Ez az üzemmód komoly többlet feladatot jelent a hagyományos vízszolgáltatási üzemrendhez képest, térben és időben is. Térben állandóan kiterjed a teljes vízrendszerre, szemben a vízszolgáltatási helyig terjedővel. Időben a maximum 6 hónapos vizszolgáltatási idényhez képest pedig egész évre vonatkozik.A vízrendszer EU Víz Keretirányelv szerinti ökológiai szempontoknak megfelelő működtetése, a kiépítésnél nem lett figyelembe véve, illetve jogszabályilag sem rendezett az üzemeltetés, ezért növeli a belvízkár kockázatát és a védekezési költségeket is.További kockázattal jár, hogy a rendszer fenntartottsága és a felújítások elmaradása az alapfunkciót (öntözőrendszer) sem biztosítja, ugyanakkor új funkcióval terhelt. Az új funkció (ökológiai vízpótlás) biztosításához új szemléletű ökológiai szempontoknak is megfelelő- térben és időben korlátozott- fenntartási stratégia tartozik, mely az egyéb funkció (vízisport, rekreáció) további korlátozásával jár, ugyanakkor a korlátok miatt mind gyakoribb beavatkozást igényel.Távlati költségigényt fog jelenteni a működtetés kontrollálásához szükséges monitoring rendszer felállítása és üzemeltetése. 3. MEDERTÁROZÁS, VÍZVISSZATARTÁS LEHETŐSÉGEI, A TALAJ VÍZTÁROZÓ KAPACITÁSÁNAK NÖVELÉSE TALAJVÍZ KÉSZLET DÚSÍTÁSSAL A Kis-Rába vízpótló rendszer üzemeltetési szabályzatában található kettősműködésű csatornák üzemeltetési hossz-szelvényei mutatják be vízpótlásként figyelembe veendő vízszinteket, ezzel együtt azt is, hogy ezek a vízszintek a mederben milyen teltséget okoznak. Általában kijelenthető, hogy legalább 1,5 m vízoszlop magasság biztosítható a medrekben. A rendszer 886 km2 területű, a vízpótlásban résztvevő csatornák hossza 242,311 km. A csatornák csekély része burkolt, ezáltal a hidraulikus kapcsolat a mederben tartott vízszint és a talajvíz szintje között fennáll. A feltöltött medreknél a medervíz táplálja a környező talajvizet, mellyel valósul meg a talajvíz készlet dúsítása. Ez vonal mentén helyi jelentőségű, azonban a rendszer csatomasűrűsége következtében a hatása már jelentős területi hányadon érvényesülhet. A korábban kifejtett üzemeltetési célok közül a medrek élővíz jellegének fenntartása azért is fontos, mivel a tájesztétikai szempontok mellett a csatornákat körülvevő környező területek talajvíz szintjének emelésével közvetve a szántóföldi növénytermesztés céljait is tudjuk szolgálni. A különböző feltételek között a talajban visszamaradó víz mennyiségét nevezzük vízkapacitásnak. A vízkapacitás kifejezhető súlyszázalékban, térfogatszázalékban és mm-ben is. A meghatározás feltételeitől függően megkülönböztetünk:- kapilláris,- maximális,- minimális, és- szántóföldi vízkapacitást.
