A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
5. szekció. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - 7. Dr. Goda László - Sziebert János (ADUVIZIG): A felszíni vizek vízmérleg alapú vízkormányzásának megalapozása
változó hatások. A csatornák kis lejtése, az ehhez képest viszonylag sűrű szabályzó műtárgyak egymásra hatása, az összetett (nem fa struktúra) csatornahálózat, az alternatív vízátvezetési lehetőségek, mind nehézzé teszik a vízkormányzás feladatát, amit sokszor csak kézi vezérléssel iteratív módon lehet megoldani. A vízkormányzó műtárgyak hitelesítési görbéi hagyományos adathordozón ugyan rendelkezésre állnak, de használatuk nehézkes, nem felel meg a mai követelményeknek. A rendszer reagálása lassú, több nap alatt „fut” végig a beavatkozás hatása. Az üzemeltetők részére nem áll rendelkezésre egy, napi vízrajzi adatok jobb áttekinthetőségét biztosító megjelenítő rendszer. Az üzemirányítás fejlesztési irányai: • monitorig hálózat fejlesztése: • beérkező adatok vizuális megjelenítése • a dunai vízállás előrejelzés nagyobb szerepe • vízháztartási számítások, vízmérlegek folyamatos készítése • „okos” zsilip tárázási segédletek fejlesztése • medrek vízszállító kapacitás változásának előrejelzése • a vízszintek tartása mellett a vízhozamok tervszerű kormányzása • 1D hidraulikai modell fejlesztése, a napi üzemirányítási feladatok megoldására. A monitoring hálózat fejlesztése során törekszünk arra, hogy az üzemirányítási szempontok teljes körűen érvényesüljenek, a részvízgyűjtők vízháztartási adatai meghatározhatók legyenek. Ennek érdekében a vízállás adatok rögzítésén kívül egyre több helyen vízhozammérő berendezéseket telepítünk a fenti célok elérése érdekében. A műtárgyak vízszállításának, az üzemirányítás beavatkozásainak nyomon követése érdekében fejlesztjük a zsilipállás rögzítését. Az üzemirányítás segítésére a napi észlelési adatok alapján rendszeresen frissülő vizuális megjelenítéseket fejlesztünk, amelyeken a csatornák fenék- és partvonalain, a mértékadó vízszinteken, a jelentősebb műtárgyakon kívül, a napi vízállások alapján a vízszint felszíngörbét, az aktuális vízhozamok hossz-szelvényét is ábrázoljuk (8-9. ábra). A dunai vízállás előrejelzések szerepének növelésére költségtakarékossági okokból van szükség. A DVCS vízrendszerben lévő dunai kivezetések szintje különböző. A vízkormányzó műtárgyak és az összekötő csatornák rendszere, valamint a több, mint 700 km csatornarendszerben és a területen meglévő tározási kapacitásokat ki lehet használni annak érdekében, hogy kisebb, rövid időtartamú árhullámokat a torkolati szivattyús átemelő kapacitások üzembe helyezése nélkül „átvészeljük”. Ehhez precíz, a torkolati szivattyútelepek szelvényére vonatkozó vízállás előrejelzés szükséges, amely nem csak a várható tetőzési szintre, hanem a zsilip zárás, nyitás időpontjának megadására is ad megfelelő előrejelzést. A vízháztartás számítások segítséget nyújthatnak a várható öntözővíz igények, a várható belvíz mértékének meghatározására. Mint tudjuk, a talaj a legnagyobb tározótér, így itt ezen a területen is a kialakuló helyzetet a talaj vízbefogadó képessége határozza meg. A területen lévő csatornák a természetes vízkészletváltozások mértékének töredékét képesek szállítani, így a kialakuló helyzetet a hidrológiai paraméterek (csapadék, párolgás, talaj víztartalom, stb.) határozza meg. 10
