A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
5. szekció. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - 3. Blaskovics Gyula (nyugdíjas): Harmadik Honfoglalást!
4 félszelvénnyel elkészült csatorna építési munkálatait azonban 1948-ban leállították, azóta csend van. A mai korkövetelményeket kielégítő vízgazdálkodás meghonosításához meg kellett épülnie a tiszai vízlépcsőknek. A Körös-völgyi Vízpótló Rendszer a Tiszalöki Vízlépcsőből induló Keleti és Nyugati Főcsatornákkal, a Kiskörei Vízlépcsőtől induló Nagykunsági Főcsatornával, a korábban kiépített öt kisebb duzzasztóval, a természetes vízfolyásokat is bekapcsoló csatornarendszerrel eddig sikeresen elhárította a Körösök völgyét évszázadokon át sújtó aszályokat. Összefoglalva az elmondottakat megállapítható, hogy a Kiskörei Vízlépcső 1974-es üzembehelyezése óta eltelt közel negyven esztendeje szünetel folyóvizeinkben rejlő természeti erőforrások hasznosításának kiépítése. A tétlenség visszahozta és évről évre fokozza a romlás törökdúlás utáni jelenségeit. Ezeket itt felsorolni szükségtelen, a szakma ismeri, a lakosság elszenvedi következményeit. 2. Vízgazdálkodásunk mai állapotának főbb jellemzői A folyógazdálkodás mára legfejlettebb eszközének a csatornázás bizonyult. A fejlettebb országokban a legnagyobb folyók belépcsőzése befejeződött, a fejlődőkben erőltetett tempóban igyekeznek ugyanezt elérni. Nálunk negyven éve nem épült egyetlen vízlépcső sem. Összehasonlításul: Ausztriában 1973-ban három vízlépcső üzemelt a Dunán, 1998- ig még további hét vízlépcsőt telepítettek. 10 vízlépcsőjével megvalósult a Duna ausztriai szakaszának teljes csatornázása. Nálunk leállt a tározás és csatornázás fejlesztése is. Vízgazdálkodásunkban így kialakult eszközhiány gátolja a vele szemben támasztható követelmények teljesíthetőségét, valaha életjáró voltunkból visszacsúsztunk és ha változás elérni nem sikerül, végzetesen lemaradunk. A mai állapotok jellemzésére néhány fontosabb részét emelném ki a vízgazdálkodás sokcélúságából. Öntözés A 2012-es év katasztrofálisnak minősített aszálya ráirányította közvéleményünket az ellene való védekezés fontosságára. Minden prognózis az éghajlati szélsőségek növekedését jósolja, az aszályfenyegetettség is fokozódni fog. Ellene való védekezés legfontosabb eszköze az öntözés, mellyel még a sivatagban is lehet virágzó növénytermesztést varázsolni. Nálunk a kor színvonalának csak a Körös-völgyi vízpótlő rendszer minősíthető, mintegy 30 éve jól szolgálta az Alföld délkeleti részének mezőgazdaságát. Táplálója a Tisza. Az a Tisza, mely aszályos időszakokban maga is
