A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
4. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS SZAKTERÜLETÉNEK IDŐSZERŰ FELADATAI - 11. Katona József - Dr. Gyüre Balázs - Kerék Gábor - Ficsor Johanna (ÉDUVIZIG): 2013. júniusi Duna-árvíz hidrológiai értékelése (ÉDUVIZIG) - 12. Kerekes István (ÉMVIZIG): A Bódva szükségtározóinak árapasztó hatása - 13. Dr. Kovács Péter (KDVVIZIG): Az Ipoly november-decemberi vízjárásának vizsgálata a folyó nógrádszakáli szelvényében
A 10. ábrán látható, hogy együttesen ábrázolva az adatok meglehetős "összevisszaságot" mutatnak, tendenciákat nem lehet bennük elkülöníteni. A vizsgált időszakban észlelt legalacsonyabb vízállás 33 cm volt 1983. december 12-én, a 362 cm-es legmagasabb vízállást pedig 1976. december 3-án mérték. A hozzájuk tartozó 2 %-os, illetve 92 %-os mederteltség alapján megállapítható, hogy az év utolsó két hónapja az Ipolyon meglehetősen szélsőséges vízjárású időszak. A vizsgált hatvan évet a napi vízállások legmagasabb értéke szerint csoportosítva mutatja be a 2. táblázat. 2. táblázat: A vizsgált évek a napi vízállások legmagasabb értéke szerinti csoportosítása Vízállás tartomány Mederteltség Évek száma cm % db % 0-100 <20 17 28 101-200 <50 28 47 201-300 <75 8 13 300 felett 75< 7 12 Összesen 60 100 A 20 %-os mederteltségnek megfelelő szintet meg nem haladó, kisvizes évekkel a jelen vizsgálatban nem foglalkozunk. A 3. táblázatban látható, hogy a vizsgált időszakok közel felében a vízállások a közepesnél valamivel alacsonyabban tetőztek, míg a nagyvizes időszakok előfordulása nem sokkal haladta meg a 10 %-ot. A vizsgált időszakokban árvízvédelmi készültségi szintet (vő. 1. táblázat) mindösszesen öt alaklommal ért el a vízállás. A III. fokú készültség szintjét egyszer sem érte el a vízállás, II. fok felett egyszer, 1976-ban volt, emellett az I. fokú szintet még négyszer érte el a vízszint (1976-ban egy héttel a nagyobb árhullám után, 2005, 2009, 2010 években), de ez utóbbi esetekben nem sokkal emelkedett az elrendelési szint fölé. A 10. ábrán látható görbeseregből elkülönítésre került néhány olyan jellemző vízjárási helyzet, ami a vizsgált időszakban több alakalommal is előfordult. Az alábbiakban négy, egymástól többé-kevésbé jól elkülöníthető vízjárási kép bemutatása következik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a november-decemberi időszakban kizárol óig ezen négy csoportba sorolt árhullámok fordultak elő a vizsgált hatvan évben, vagy érkezhetnek a jövőben az Ipolyon, mivel hazánk minden vízfolyására érvényes az a szabály, mely szerint bárhol és bármelyik évszakban előfordulhat rendkívüli árhullám. 6.1. Árhullám a vizsgált időszak végén A november-decemberi időszakban - amennyiben vonul le árhullám az Ipolyon - valószínűleg a leggyakoribb vízjárási helyzetnek tekinthető. Jellemzője, hogy az időszak nagy részében a klimatikus környezetnek megfelelő ősz végi-tél eleji kisvizes időszak figyelhető meg, majd december utolsó hetében érkezik egy árhullám. A csoportba olyan évek kerültek besorolásra, melyekben a vizsgált időszak legmagasabb vízállásai december utolsó tíz napján fordultak elő. A 11. ábrán látható, hogy a 12 ábrázolt évben viszonylag ritkán fordult elő jelentő sárhullám, a tetőző vízállás nem nagyon lépte át a 150 cm-es szintet. Három esetben (1974, 1993, 2009) jelentős árhullámok vonultak le a folyón, melyek év végi tetőző vízszintje 300 cm körüli volt. Ezeket az árhullámokat leggyakrabban mCw vagy CMw típusú cirkulációs helyzetek idézik elő. Ezek során az addig télies, hideg időjárású területre mérsékelt övi vagy mediterrán ciklon
