A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
4. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS SZAKTERÜLETÉNEK IDŐSZERŰ FELADATAI - 11. Katona József - Dr. Gyüre Balázs - Kerék Gábor - Ficsor Johanna (ÉDUVIZIG): 2013. júniusi Duna-árvíz hidrológiai értékelése (ÉDUVIZIG) - 12. Kerekes István (ÉMVIZIG): A Bódva szükségtározóinak árapasztó hatása - 13. Dr. Kovács Péter (KDVVIZIG): Az Ipoly november-decemberi vízjárásának vizsgálata a folyó nógrádszakáli szelvényében
A nógrádszakáli vízmércén észlelt vízjárást nemcsak az Ipoly főágának felsőbb szakaszairól érkező árhullámok határozzák meg, hanem az állomás közvetlen környezetében betorkolló mellékvízfolyások - az állomástól nem messze jobb oldalról a Tisovník, kissé feljebb bal felől pedig a Dobroda - is jelentősen befolyásolják. Mindezek mellett a vízmérce szelvényében magas vízállásnál már jelentős vízmennyiségek lépnek ki a rárósi szűkület után ismét több kilométeresre szélesedő hullámtérre, ami a mércén észlelt árvízi levonulási jelenségeket (áradás és apadás üteme, tetőzés időpontja és időtartama) nagy mértékben meghatározza. (Kovács P.-Katonáné Kozák E. 2011) Az Ipoly nógrádszakáli szelvényében 1953. óta folyamatos vízállás adatsor áll rendelkezésre. Jelen vizsgálathoz 1953. és 2012. között minden év november és december hónapjaiban napi egy vízállás adat került kigyűjtésre. 5. Jellemző időjárási helyzetek az Ipoly-vízgyűjtő térségében, különös tekintettel az év utolsó két hónapjára Egy vízfolyás vízjárását leginkább befolyásoló tényező a vízgyűjtőre érkező csapadék mennyisége, illetve időbeli alakulása. Mivel a tanulmányban az árhullámok előfordulását vizsgáljuk az év utolsó két hónapján belül, át kell tekinteni az Ipoly-vízgyűjtő tágabb környezetében, a Kárpát-medencében a vizsgált időszakban jellemzően kialakuló időjárási helyzeteket. 5.1. A jellemző időjárási helyzetek meghatározása Európa és benne a Kárpát-medence időjárásának alakításában fontos szerepet játszanak a kontinens tágabb környezetében folyamatosan jelen lévő vagy időszakosan kialakuló légnyomásképződmények, az ún. hatásközpontok (akciócentrumok). Európa környékén négy akciócentrum található. Az izlandi minimum (ciklon) és az azori maximum (anticiklon) a nagy földi légkörzés nyomásöveinek részeként egész évben létezik, az erős lehűlés révén képződő belső-ázsiai maximum csak a téli, a felmelegedéshez kapcsolódva létrejövő előázsiai minimum viszont csak a nyári hónapokban alakul ki. Az akciócentrumok egyértelműen meghatározzák a hozzájuk legközelebbi térségek éghajlati képét, és évről évre hullámzó eredményű párharcokban képesek befolyásolni a "hatáskörük" metszéspontjában fekvő európai területek (pl.: a Kárpát-medence) időjárását. (Gábris Gy. 2007) A dolgozat tárgyát tekintve a tél jellege az izlandi minimum és a belső-ázsiai maximum párharcán dől el. Amikor és ahol az izlandi az erősebb, akkor és ott a tél enyhe csapadékos, óceáni jellegű. Ha a belső-ázsiai hatása uralkodik el, kemény és hideg időjárás várható. Különösen hosszú ez a helyzet, ha ez utóbbi összekapcsolódik az azori maximummal, és kialakul az egész Európán át húzódó ún. Vojejkov-tengely. (Gábris Gy. 2007) A Kárpát-medence három nagy éghajlati terület - az óceáni, a kontinentális és a mediterrán - átmenetében, illetve a fentebb leírt hatásközpontok ütközőzónájában helyezkedik el. (Gábris Gy. 2007) Attól függően, hogy éppen melyik akciócentrum hatása az erősebb, meglehetősen változatos időjárási viszonyok alakulnak ki a térségben. Az európai légnyomási és áramlási mező napi helyzetképei közötti hasonlóságok alapján lehetséges ezek ún. makrocirkulációs tipizálása. Hazánkban ezt Péczely György (1957) valósította meg, aki a ciklonok és anticiklonok Magyarországhoz viszonyított helyzete alapján szubjektív módszerrel 13 típust különített el. (Mersich I. ET AL. 2003)
