A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

3. szekció. FELSZÍN ALATTI VIZEK - A HIDROGEOLÓGIA ÉS A MÉRNÖKGEOLÓGIA IDŐSZERŰ FELADATAI - 4. Dankó Erika(Nemzeti Környezetügyi Intézet Közép-Tisza-vidéki Kirendeltsége): Geotermális viszonyok a Közép-Tisza-vidéken

Az Ős-Sajó-Hernád páros homokos, kavicsos üledékei ugyanis a Kunmadaras-Karcag vonalon túl már alig lelhetők fel, leginkább Kunhegyesnél és Kisújszállásnál található még néhány durvahomokos, aprókavicsos vízadó réteg a többnyire agyagos rétegsorokban.

A túlnyomóan agyagos, sárga, rozsdabarna színű rétegsorokra magyarázatul szolgál az, hogy az É-ÉK-t felől érkező víztömeg jelentős része a Karcag-Bucsa-Ecsegfalva-Dévaványa illetve a Tiszagyenda-Fegyvemek-Kuncsorba felé vezető „kapun” át gyorsan levonulhatott a Dél- Alföldi süllyedőkbe, így az általa ide szállított-lerakott üledékek a felszínre kerülve oxidálódtak (1. számú kép).

1. számú kép. Furadékminták a középső-tagozatból

Nem meglepő tehát, hogy a nagy szárazság miatt a Szakállason, Törökszentmiklóson, Kisújszálláson feltárt üledékek nem tartalmaznak lignitet és faunát, viszont sokszor morzsalékos szerkezetűek, ami a vízelöntések és szárazra kerülések gyakori váltakozására utal.

Az oszcillációs szintben felfelé haladva a felső-pannon ősvízrajzában, éghajlatában (csapadékszegénység, szárazulatok növekedése) bekövetkező változások egyre jobban érzékelhetővé váltak: az ősmaradványok között megjelentek, elszaporodtak a szárazföldi fajok (Tacheocampylaea doderleini, Archeozonites sp), a pollenagyag pedig szegényesebb lett, úgy a fenyőféléket, mint a lombosokat tekintve.

A Duna-Tisza közi részek jellemzője (lásd Törtei, illetve Tiszakécske-Lakitelek környékét), hogy a középső-tagozat sósabb vizet tároló üledékekkel indul, később - valószínűleg az ős Duna ide szállított nagy mennyiségű hordalékának és édesvizének köszönhetően - a

16