A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
3. szekció. FELSZÍN ALATTI VIZEK - A HIDROGEOLÓGIA ÉS A MÉRNÖKGEOLÓGIA IDŐSZERŰ FELADATAI - 2. Barabás Imre - Bunász Nikoletta - Tóth Tamás (KÖTIVIZIG): Szolnok és környéke aljzatának pliocén és pleisztocén kori fejlődéstörténete
kezdetétől napjainkig a tiszaligeti-kertvárosi rész kisebb kiemelkedés volt, melyet a különböző irányokból érkező vízfolyások mindig megkerültek (1. sz. térkép). A felső-pannont lezáró felső-pliocén (levantei) rétegsorozatnak vízföldtani jelentősége már nincs, kivéve azt a területsávot, melyen a pleisztocént megelőzően egy vastag, nem egyszer durvaszemcsés ős-Duna homokréteg alakult ki (lásd: Ipari park, MÁV Kórház, Szandaszőlős fúrási szelvényeit). Az egyetlen ide telepített kút vize nem túl kedvező vízminőséget mutatott, mely kezeléssel azért javítható lenne. (6. 1. sz. táblázat, 2. sz. térkép) Pleisztocén képződmények Már a felső-pliocén (levantei) üledéksorozat lehatárolása is komoly nehézséget okoz a szakembereknek, a pleisztocén fekvőjének kijelölése (ez a levantei tetőszinttel azonos) illetve az összleten belüli főbb részek elkülönítése még nagyobb gonddal jár. Az ok könnyen érthető: a felső-pannon utolsó szakaszában a folyóvízi, mocsári, sekélytavi élettér egyre inkább uralkodóvá vált az Alföldön s így Szolnok körzetében is, a levantei idején beálló csapadékszegény éghajlat ezt átmenetileg megváltoztatta, a pleisztocén kezdetén pedig csak annyi változás történt, hogy az éghajlat ismét csapadékos lett. A medencét feltöltő folyók vízhozama, hordalékszállító képessége ennek következtében ismét jelentőssé vált, a létrejött vízilabirintusban pedig újból megjelent a növény és állatvilág. Ez volt az egyik oka annak, hogy a geológusok a csiga és kagylófauna valamint a rétegmintákból kimosott virágpor alapján próbáltak meg korhatárt vonni, de ezek inkább az egykori élettérről szolgáltattak információt, nem a geológiai korról. Jó példa erre a Viviparus böckhi csiga, melyet 100-110 évvel ezelőtt egyértelműen a levantei szintjelzőjének tartottak, kb. 40 éve aztán először a középső, majd a felső-pleisztocénben jelent meg, annak sem csak az alján (lásd: Jászladány, MÁFI fúrás 123m). A pollenelemzések nagyszerű képet adtak az évmilliókkal ezelőtti hőmérsékletről, vízbőségről vagy szárazságról, de korhatárról csak igen korlátozottan. A jászladányi elemzések viszont egyértelművé tették, hogy hideg vagy hűvös éghajlat csak a felső-pleisztocénben fordult elő, ez a 200 méternyi üledék pedig kiváló egyezést mutatott azzal az összletvastagsággal, melyet 50-60 évvel ezelőtt a geológusok az egész negyedidőszakra állapítottak meg. Miként lehetne tehát viszonylag megbízhatóan kijelölni a pleisztocén fekvőt, illetve elvégezni a belső felosztást? Nézetünk szerint a geofizikai szelvényekről leolvasható üledékkőzettani jellegzetességek és a korábban is kiváló
