A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

2. szekció. KLÍMAVÁLTOZÁS ÉS VÍZGAZDÁLKODÁS - 13. Szalkay Csilla (SZIE) - Kovács Zsófia (Veszprémi Egyetem): Édesvízért folyó konfliktusok - 14. Varga György - Kravinszkaja Gabriella (Országos Vízügyi Főigazgatóság): Szélsőségek legnagyobb tavunk vízháztartásában

10

(Project EULAKES). A regionális forgatókönyvek kidolgozásához az IPCC által közreadott közepes mértékű C02-emisszió koncentráció-változás (AlB-szcenárió) szolgált alapul.

A Balatonra vonatkozó regionális éghajlati forgatókönyv - az 1971-2000 közötti viszonyítási időszak átlagához képest - évszakos bontásban ad becslést a csapadék és a léghőmérséklet becsült alakulásáról.

Az évi csapadékösszeg tekintetében a forgatókönyv szerint számottevő mértékű (10%-ot elérő vagy meghaladó) változás nem valószínűsíthető, ugyanakkor az éven belüli csapadékeloszlásban jelentős mértékű átrendeződés várható. A regionális forgatókönyv megállapításai szerint legkarakteresebb változás a tavaszi és a nyári évszakban becsülhető (tavaszi csapadéknövekedés és ennél nagyobb mértékű nyári csapadékcsökkenés). A téli és az őszi évszakra a forgatókönyv szerényebb mértékű változásokat valószínűsít (télen eleinte enyhe csapadékcsökkenés, a későbbiekben -növekedés, ősszel enyhe csapadéknövekedés).

A léghőmérséklet tekintetében a regionális forgatókönyv minden évszakra emelkedést valószínűsít (leginkább nyáron és ősszel, kisebb mértékben télen, legkevésbé tavasszal).

Jelen dolgozat szerzői 2012 tavaszán a regionális éghajlatváltozási forgatókönyvben megadott becsült csapadék- és léghőmérséklet adatok alapján előzetes számításokat végeztek a Balaton vízforgalmának hosszútávú várható alakulásáról.

Az elvégzett előzetes számítások szerint - elsősorban a valószínűsített hőmérséklet-emelkedés miatt - a vízháztartási tényezők közül leginkább a hozzáfolyás csökkenésére és a párolgás növekedésére lehet számítani, amely a deficites vízháztartású évek számának gyakoribb előfordulását, a tó vízcsere-aktivításának romlását vetíti előre.

A legutóbbi csaknem másfél évtizedben tapasztalt szélsőséges éghajlati értékek -függetlenül attól, hogy azok a jelenlegi éghajlat változékonysága, vagy egy változásban levő éghajlat részeként jelennek meg - mindenképpen arra intenek, hogy megjelenésüknek olyan vízháztartási-vízjárási következményei vannak, amik a Balaton alapvetően üdülőtó jellegű hasznosításában hosszabb időtávlatban a nem-fenntartható állapotot idézhetik elő. A

vízszintszabályozás esetleges módosítása önmagában nem képes ellensúlyozni az egyes vízháztartási elemeknél mutatkozó anomáliákat és azok hosszú távú hatásait.