A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 16. Osvai Katalin (Nemzeti Környezetügyi Intézet): "...jövőmet a vízmesteri pályán óhajtom megállapítani." A vízmesterképzés története a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár forrásainak tükrében - 17. Simonkay Márton (ELTE): Vagy ilyen szabályozás lesz, vagy semmilyen - a Rábaszabályozó Társulat első évtizede (1873-1883.)

lefelé, északkeletre lévő falvak birtokosai csatlakoztak a megalakuló társulathoz - így a Felső- Rába, szerencsésebb természetes helyzetben lévén (okot különösebben tehát nem érezve az anyagi hozzájárulásra a Rába-szabályozáshoz), jobbára ma is szabályozatlan szakasz.42

Kihívások és válaszok

Újházy tervei szerint a folyószabályozás során elsőként a további munkálatok legnagyobb gátját képező malmokat kellett eltávolítani. Krisztinkovich igazgató ehhez a minisztériumtól kért hatósági kötelezvényt.43 A jogi út mellett azonban komoly pénzügyi fedezetet is kellett teremteni, hogy a malomtulajdonosokat kárpótolják: a győri káptalan ennek ígéretében bízva szavazta meg a társulat létrejöttét; Vág, Bodonhely, Rábasebes és Rábaszentmihály lakói pedig rögtön biztosítékért siettek a társulathoz, malmaik kisajátítása esetére.44 A közmunka- és közlekedésügyi minisztérium többször átdolgoztatta a társulati mérnökkel a terveket, így azok valóban csak Sárvárig és a rábapatyi révig terjedtek a Rábán, a két fő célnak, az ármentesítést és a belvízlevezetést viszont teljesítették.45 A megalakulás körüli években szerény összegekből, önkéntes adakozásból és a lassan csordogáló kormánypénzekből tartották fenn a társulatot 46 Az állami huzavona azonban sokáig tartott, ezért a társulat vezetői úgy vélték, hogy szervezetüknek önerőből kell intézkednie: ezt szolgálta az ártér veszélyeztetettség (az elöntések gyakorisága és a talaj minősége) szerinti, 6 osztályba való sorolása: ezek közül az I. osztály 100%-ot, a VI. mindössze 10%-ot fizetett.47 1 8 74 novemberétől 1875 decemberéig a társulati közgyűlés, hogy az előmunkálatokat finanszírozni tudja, a legmagasabb osztályú birtokok (s ezzel párhuzamosan az összes többi osztályét) holdankénti járulékát a kezdeti kötelem háromszorosára, 25 krajcárról 75 krajcárra emelte (részletesebb kimutatás a 2. mellékletben).48 A társulati vezetés ezt azért is megtehette, mert a Bécs éléstárának mondott Rábaköz évente félmillió mázsa gabonafelesleget állított elő, a vizek járása miatt kihasználatlan területek pedig a meghódításra csábítottak,49 tehát a tehetősebbeknek általában érdekében állt a vízszabályozással való gazdagodás. Az ártérfejlesztésnek nevezett felmérések, amelyek a részletes tervek kidolgozására irányultak,

42 Károlyi Z. 1973,297.; 311.

43 Szalacsy 1896, 22.

44 GyEL II. 1/1873/560. (nov. 8.); Szalacsy 1896, 21.

45 Zsebkönyv 1888, 19.

46 Képviselőházi 1882, 148-149.

47 Szalacsy 1896. 22.

48 Szalacsy 1896, 21. A nagybirtokok akár ezer forintos nagyságrendű tartozást is felhalmozhattak: GyEL II. 1/1875/74’. (szept. 26.)

49 Sárközi 1968, 27.

7/14