A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 16. Osvai Katalin (Nemzeti Környezetügyi Intézet): "...jövőmet a vízmesteri pályán óhajtom megállapítani." A vízmesterképzés története a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár forrásainak tükrében - 17. Simonkay Márton (ELTE): Vagy ilyen szabályozás lesz, vagy semmilyen - a Rábaszabályozó Társulat első évtizede (1873-1883.)
Hagyjon pénzt markába”), milyen mozgatói lehettek az érdekeltségen belüli ellentéteknek („Ne pöröljünk ő miatta Annyit jövendőre”) és miért jelentett kezdetben inkább átkot, mintsem áldást a birtokosokra a szabályozás (,,Rábaszabály’zás ha jönne áldó kézzel: Ments meg uram tőle!”). A szabályozás fő kérdéseit elsősorban történeti nézőpontból világítom meg, így a dolgozatban a vállalkozás társadalmi vonzatai kerülnek előtérbe. A Rába-szabályozás céljai A Rába, különösen a szabályozás alá vont Alsó-Rába vidéke vízrajzilag egységet képez a Fertő-tóval és a mocsaras Hansággal, a Kis-Rábán és a Rábca folyócskán keresztül. A terület alacsony reliefenergiája, egységnyi területre eső lejtése lehetőséget adott a tavak, mocsarak fennmaradásának, így alakult ki a tőzeges, lápos talajú Hanság és a sztyeppi tavakkal rokon, sekély, szélsőséges vízjárású Fertő - valamint így maradtak meg viszonylag nagy területen a vidék belvizei.4 A Duna és jobb oldali mellékfolyója, a Rába zárta el kettős hordalékkúppal a hány vizeit, s benne a lápszigeteken, gorondokon és környékükön meghúzódó, sajátos élővilágot.5 A Keleti-Alpok gleccservizeit is szállító Rába évi két árvize (jegesár, zöldár) és a vízgyűjtő szeptemberi, mediterrán jellegű másodlagos csapadékmaximuma mellett heves, rövid árhullámokkal szinte bármely évszakban jelentkezhetett. Az 5-10 évente jelentkező jelentősebb kiöntések másik „segítője” a Duna volt, amely a Mosoni-Duna-ágon keresztül duzzasztotta vissza a Rábát és mellékfolyóit akár több tíz kilométerre is.6 Ezek a régen 5-10 évente érkező áradások legtöbbször a termékeny öntésiszapon kialakult, viszonylag jó minőségű réti talajok termését tették tönkre, s ezzel hosszú időre behatárolták a vidék mezőgazdasági lehetőségeit. A magasabban fekvő részeket pedig a Hanságtól a Marcalig terjedő ártér természetes árvízi tározóként védte meg a pusztulástól.7 4 így fordulhatott elő, hogy a középkorban lacus és fluvius alakban is találkozhatunk a Fertővel. Károlyi Zoltán: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története: A Duna-völgy vizeinek szabályozása. In: A magyar vízszabályozás története. Szerk. Iliiig Dénes. Bp„ 1973. 151-271. 190.; Kiss Andrea: A Fertővel kapcsolatos vitás földrajzi kérdések középkori okleveleinkben. Soproni Szemle 53 (1999: 1.) 53-62. 53., 57.; Kiss Andrea: Vízfolyások a hazai nagy tavak rendszerében: Balaton és Fertő folyók? In: A táj változásai a Kárpátmedencében. Víz a tájban. Szerk. Füleky György. Gödöllő, 2004. 373-379. 376.; Szekendi Ferenc: A Hanság és a Fertő lecsapolási kísérleteinek története. Magyaróvár, 1938. 8-10. 5 Somogyi Sándor: Tavaink. In: Pannon enciklopédia. Magyarország földje. Kitekintéssel a Kárpát-medence egészére. Főszerk. Karátson Dávid. Bp., 20103. 267-269. 268-269.; Károlyi Z. 1973, 185-186.; Pájer Imre: Rábaköz népének védekezése az áradások ellen (1870-1889). Csorna, 1990. 7. 6 Jókai Névtelen várában a Dunából a Fertőbe folyó vizek csak a képzelet talaján léteztek, hiszen a folyószabályozás előtti legnagyobb győri árvíz is csak mindössze 35 cm-rel haladta meg a Fertő fenékszintjét. Károlyi Zoltán: A Hanság és a Fertő rendezési kísérleteinek fejlődése. Vízügyi Közleménvek (1955) 291-332. 295. ’ 7 Pájer 1990, 8. 2/14
