A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 12. Kiss József Mihály (Nemzeti Környezetügyi Intézet): Lampl Hugó vízügyi munkássága a levéltárban őrzött hagyatéka tükrében - 13. Kissné Bognár Krisztina (SZIE): Bemutatkozik a SZIE KDKL Levéltára - 14. Körösmezei András (Nemzeti Környezetügyi Intézet): A Szamos szabályozása a XVIII. században, a XIX. század végén és a XX. században, különös tekintettel a Szatmárnémeti alatti szakaszra
7 okozták.28 Ebből kifolyólag a társulat vezetése az 1897. október 17-i közgyűlésén a 320000 Ft-os kölcsön felvételét elvetette és helyette a valós költségek finanszírozását lehetővé tevő 600000 Ft-os kölcsön kérelmezését kezdeményezte. A társulat az éves törlesztőrészletek előteremtése céljából az érdekeltségi területeken hozzájárulást szedett az érdekeltektől, akiket a hozzájárulás mértékének függvényében három ártéri főosztályba osztott be: 1. ártéri főosztály a felső-szamosi ártér, 2. ártéri főosztály az alsó-szamosi ártér Szatmártól lefelé a torkolatig és a láp déli és nyugati oldalán a lápi ártér vonalától a magas ártér vízszínéig terjedő területekkel Majténytól Vásárosnaményig, 3. ártéri főosztály a lápi ártér a Sóspatak, Homoród és Balkány patakok és a Kraszna árterületei. A hozzájárulás a kölcsöntörlesztéshez szükséges összegen túl a fenntartás, igazgatás és védekezés költségeire is holdanként kiszabott, meghatározott összeget jelentett. A Szamoson 1902-ig összesen 36 átvágás létesült, melynek következtében a folyónak eredetileg 186,8 km hossza 107,8 km-re rövidült.29 30 A folyó szabályozása a IF világháborút követően került ismét napirendre. Ez részben a háborús károk helyreállítását jelentette, részben a töltések megerősítését. A háborús pusztítás a Szamos védműveit és műtárgyait jelentős mértékben érintette, legsürgetőbb feladat a hídroncsok kiemelése volt, amelyek a folyó biztonságos lefolyását akadályozták. A társulatra 1945/46-ban ez óriási feladatot hárított, mert sem a szükséges munkaerő, sem a szükséges gépek és anyagok nem álltak rendelkezésre. Különösen a Krasznán voltak súlyos hídkárok, de kisebb részben a Szamost is érintette ez a probléma. 1947-ben a Nyíregyházi Folyammérnöki Hivatal Szamosszeg határában a Szamos balpartján az ún. Mákhely dűlőben végzett partbiztosítási munkákat.311 Amint a társulati jegyzőkönyv fogalmaz: „Ez vitathatatlanul a legveszélyesebb hely az egész Szamos mentén. Már az 1900-as években folytak itt partbiztosítási munkálatok, amikor a Folyammérnöki Hivatal 6 nagy sarkantyút épített a folyóba. Ezek a sarkantyúk az idők folyamán elfajultak és többé nem feleltek meg a céljuknak, úgy, hogy a folyó 1936-ban annyira kikezdte a balpartot, hogy az árvédelmi töltést beljebbezbni kellett. Ezzel kapcsolatban a Folyammémöki Hivatal a partot is megkötötte, de a folyó azt is kikezdte és a háborús idők folyamán, amikor a munkát erre fordítani nem lehetett a helyzet oda fajult, hogy a legsürgősebb beavatkozásra volt szükség. Most az ősz folyamán a Folyammérnöki Hivatal nekifogott és egy átfogó tervvel az egész szakadó part hosszában olyan védőművet létesített, hogy emberi számítás szerint ezen szakasz a jövőben biztosítva lesz.” Az ilyen partbiztosítási munkák mellett a másik fontos feladat a töltések megerősítése volt. Az idézett jegyzőkönyv szövegéből kiderül, hogy a társulat 1947 szeptemberétől novemberéig jelentős védműfejlesztő földmunkákat végzett, melyek közül leginkább említésre méltó a Szamoskér és Tunyog közötti gátemelés. Az összesen elvégzett földmunka 1600 fm töltés, ami 4822 m3 föld megmozgatásával járt és 42610 Ft összegbe került.31 A társulat már a XIX. században megépítette a láp belvizeinek levezetésére szolgáló „Keleti csatomá”-t. Ennek partbiztosítását már a háború alatt megkezdték, a partokat fonásokkal biztosították. E munka folytatására is 1947-ben került sor egészen az Ököritói vasútállomás hídjáig. Ugyancsak megkezdődött az „Északi-csatorna” rendszerének újjáépítése. A Szamos folyó szabályozásáról összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a nagyvízi szabályozás jórészt elkészült. A középvízi szabályozás azonban korántsem nevezhető befejezettnek, inkább szükség szerint a szakadó partok helyreállítása céljából helyenként történt csak meg.32 A Szamos 28 X.6.a Ecsedi-láp Lecsapoló és Szamosbalparti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat, Rendezetlen iratok, 4. doboz, 1897-es Ecsedi-láp Lecsapoló és Szamosbalparti Ánnentesítő és Belvízszabályozó Társulat jegyzőkönyvei. 1897. X.17.jkv„ 22. pp. 29 Vízügyi Közlemények XV. füzet, Bp. 1902. 21. p. 30 VI.23 Nyíregyházi Folyammémöki Hivatal 2. doboz, Ecsedi-láp társulat, 1947-es dosszié, 113/1947. m.b. számú jegyzőkönyv 1947. XII.5. 2. pp. 31 VI.23 Nyíregyházi Folyammémöki Hivatal 2. doboz, Ecsedi-láp társulat, 1947-es dosszié, 113/1947. m.b. számú jegyzőkönyv 1947. XII.5. 3. p. 32 Árvízvédelem, Folyó- és Tószabályozás, Viziutak Magyarországon, főszerkesztő: Kovács Dezső, OVH, Budapest, 1979, 380. p.
