A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 10. Horváth Vera (Duna Múzeum): Öntözéses gazdálkodás kisalföldi bolgárkertészetekben

következő töltést és a munkát ágyásról ágyásra folytatták. 7 Nagy figyelmet igényelt az öntözés, mert folyamatosan kellett megnyitni a csatornákat gyors erőteljes kapavágásokkal. Ugyanakkor arra is kellett figyelni, hogy nehogy elpocsolyásodjon a terület. Egy-egy alkalommal az öntözés nem kívánt sok vizet 3-5 cm-es vízelborítás elégnek bizonyult, általában heti két öntözés volt szükséges, de ez az időjárás függvényében változott.8

Nagyon fegyelmezett munkát követelt meg a bolgárkertészet. Kezdetben csupán idénymunkára jöttek az országba, a család otthon maradt. Napi 15 órát is képesek voltak dolgozni kertjeikben. Idővel aztán ezek az első vándormunkások családjukkal együtt letelepedtek. Az első világháborút követően a gazdák egyre inkább több évre szóló földbérletet kötöttek, sokan földet, házat, lakást vásároltak, nem jártak évente haza, sőt családot is itt alapítottak.

A magyarországi tevékenységüket teljes egészében a pénzszerzésnek vetették alá. Magyarországon sikeres és jövedelmező zöldségtermelést végeztek. Fő elvük volt, hogy föld „Sehol ne legyen üresen!”9 Ez gyakorlatban annyit jelentett, hogy amint valamit leszedetek és kivittek a piacra azonnal ültették annak helyére az új (későbbi kelésű) terményt.

A dolgozat első felében már szó volt róla, mikor érkeztek az első bolgárkertészek az országba. Több szakirodalom is említi Révész Istvánnak a hazai bolgárkertészetről írt művét10, amelyben idézik, hogy Moson vármegyében, Nezsideren is volt már a 19. század végén ősi kertészet. Érthető okokból kezdetben inkább Budapest környékén voltak, majd lassan minden vidéki nagyobb város köré letelepedtek. A szakirodalom külön körzeteket is megjegyez: kiemelkedő volt

például a hevesi-, békési-, csongrád

i-,

somogyi körzet is.11

A fenti

7 Népraj 2

8 Trumir

9 VéghK

10 Révész

11 Hargita

A beszivárgó bolgár kertészek Magyarországon a 18-19. században:

1. 1720. Brassó - 2. 1737. Tetnesi Bánság - 3. 1744. Vinga, Óbesenyő, Krassóvár - 4. 1790. Vinga - 5. 1858-1860. Temes megye - 6. 1865. Nagyvárad - 7. 1865. Főt - 8. 1870. Arad - 9. 1870. Nagyszeben - 10. 1872. Temesvár - 11. 1873. Torontál-Almás - 12. 1875. Szentes környéke - 13. 1876. Téténytöl Bogdányig - 14. 1876. Rákospalotától Vácig - 15. 1888. Esztergom