A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 7. Geló Edit (KÖTIVIZIG): Interjú Nádas Szilveszterrel
Előkészületek az őszi felülvizsgálatoknál emberhiány nem volt, a hozzáértés megvolt és mindenki szívügyének tekintette azt, hogy itt rend legyen. Az árvízvédekezések során az volt a nagyszerű, hogy azok a kubikos brigádok, akik itt dolgoztak, tehát 40-80 fő, ez változó volt, ezek úgy ismerték a területet, mint a tenyerüket, tehát akármilyen árvízi jelenség keletkezett azok szakszerűen, szinte szakszerűen tudták mondani, hogy itt ez van. Abban az időszakban rengeteg hullámtörés, hullámverés elenni védelmet kellett kiépíteni különösen, ahol nem volt véderdő és nagy volt a hullámtér szélessége. Akkor nagyon munkaigényes volt, mert a fő hullámverés elenni védelem a rőzse volt. Mire vagy a legbüszkébb az eltelt időszak alatt, amíg itt dolgoztál nálunk? Én végeztem a dolgomat mindig. Nem volt bennem olyan nagy törekvés. Én azt tartottam, hogy folyamatosan meg tudtam nyerni a vezetőim és a munkatársaim bizalmát. Ez a bizalom ez rendkívül fontos volt a számomra, a munkámat rendszeresen elismerték, jónak minősítették és hát akkor, amikor ez megnyilvánult ezt kitüntetésben meg jutalmakban ismerték el. Mesélnél nekem arról, hogy a rendszerváltás előtti időszakban milyen volt az élet a vízügynél? Tehát itt most nagyon sokat meséltél a 80-as évekről, én most úgy érzem, hogy szorosabb volt a kapcsolat a munkatársak között a gát-és csatornaőrök között, mint amit most el lehet mondani. Itt a szakaszmérnökségen a 70-es évek közepétől 350-360 ember dolgozott. Most körülbelül 60-an vagytok. Tehát ennek a 350 embernek a zöme fizikai munkás volt, akik a fenntartási munkákon kívül kivitelezési munkát is végeztek, ha erre megrendelés volt. Itt legtöbb volt a csatornázási feladat, a szennyvízhálózat kiépítése. Akkor volt idő az embereknek egymással leülni. Én rendkívül sokat adtam mindig erre a területre, tehát azt érzékeltem, hogyha az embereimmel, gát-és csatomaőrökkel havonta 2-3-al 1-2 órát leülök és minden témában beszélünk az, nagyon sokat jelent. Abban az időszakban tehát a 70-es évek végétől volt egy jelentős vizes időszak, ami meglepő volt számomra, hogy rengeteg hullámverés ellen kellett kiépíteni a töltést, és erre amennyi ember igényeltetett annyi állt rendelkezésre. Az akkori védekezés miben volt más, mint a 2000-ben vagy 2006-ban? A menet az túl sokat nem változott. Annyi volt, hogy sokkal gyengébbek voltak a feltételek, tehát arra, hogy homok kerüljön oda, ahova szükséges, nagyon sok erőfeszítést jelentett, tehát, hogy szállítójárművel oda lehessen menni. A homokzsáktöltés, meg a lerakás az már ne jelentett gondot, de ugyanakkor voltak olyan szakaszok, ahol kilométerenként bordás megtámasztást kellett csinálni és a védekezés után ez el is lett bontva. Tehát akkor azt lehet mondani, hogy nem csak a védekezés előkészítése, úgymint a rendszeres fenntartási munkák, hanem maga a védekezési és a védekezés utáni teendők
