A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 5. Fejes Lőrinc (KÖTIVIZIG): A múlt és a jelen kapcsolata a Közép-Tisza vidékén - Új ltesítmények a Közép-Tiszán, nagy elődeinkről elnevezve - 6. Felkai Beáta Olga (Agrárgazdasági Kutatóintézet) - Felkai István (KÖTIVIZIG): A vizitársulatok az idő sodrában
ártalmas kiáradásainak elhárítására szükséges vízi műveknek saját költségükön leendő elkészítését elhatározza. Az ezen munkálat társulatába belépni nem akaró birtokosokat ugyan a rájuk eső költségek hordozására kényszeríteni nem lehet. Szabadságukban álland azonban a többi földesuraknak ily munkálatokat, az illető törvényhatóság előleges teljes kártalanítása mellett, saját költségükön végezni és ha a munkálat sikerült, azoknak az új műből eredő hasznait, akik annak létesítéséhez a rájok eső részhez járulni nem akartak, mindaddig zár alatt tarthatják, míg a zár alá vett jövedelmek a ráfordított költségeket ki nem egyenlítették.” (Fejér, 1997) o 1836: az 1836. évi XXXVI. te. Az egyesek költségén készítendő vízi munkálatok előmozdításáról, amely előírta, hogy mindenki, akinek haszna származik a munkálatokból, nemcsak a költségekhez köteles hozzájárulni, hanem a munkálatokban is részt kell vegyen. o 1840: A vizekről és a csatornákról szóló 1840. évi X. te. megtiltotta a víz természetes lefolyásának más kárára történő módosítását. o 1844: az 1844. évi IX. te. a közmunkákkal végzett vízi munkák költségeihez hozzájárulást írt elő az érdekelt birtokosok számára, o 1871: az 1871. XXXIX. te. ármentesítő vagy vízszabályozó társulat alakítását az érdekelt birtokosok többségének szabad elhatározására bízta, de korlátot állított, hogy egy adott vízrendező társulat szabályozási munkáival sem a szemben lévő, sem a felső, vagy alsó birtokosoknak nem okozhat hasonló munkálatok által el nem hárítható károkat. o 1881: az LII. törvény utasította a közmunka- és közlekedési minisztert, hogy legkésőbb a következő év végéig a Tisza bal partján és a Körös és a Maros folyók között fekvő terület árvédelmére, a Tisza jobb partján Csongrád város védelmére teljes biztonságot nyújtó méretekkel védtöltéseket létesíttessen, készíttesse el a belvizek levezetésére szükséges főgyűjtőcsatornák és zsilipek építési terveit és költségvetését, o 1884: az 1884. évi XIV. te. összefoglalását adta az addigi vízjogi rendezésnek. Céljának megfelelően a Tisza és mellékfolyóinak szabályozására bírt érvénnyel, alapvető elvi állásfoglalásokat tartalmazott. o 1885: az 1885. XXIII. Te. az 1884. XIV. te. évi vonatkozásait magába foglalta, sőt magát a törvényszakaszt jelentőse részben érvényben hagyta, míg csaknem az összes korábbi vízügyi vonatkozású törvénycikket hatályon kívül helyezte és mint új, általános vízjogi törvény került a köztudatba. o 1908: „Az 1908-ban megszavazott II. te. az úgynevezett víziberuházási törvény amely 25 évre évi 7,5 millió koronát irányzott elő a Dunán, a Tiszán és mellékfolyóikon folytatandó szabályzási munkára.” (Csath et al., 1998) o 1914: „Az 1914. évi XXXVIII. Te. amely az előző törvény kiegészítéseként 20 évre, összesen 40 millió koronát szánt az állami rendelkezés alá nem eső folyók és vízfolyások (patakok) rendezésére.” (Csath et al., 1998) o 1937: az 1937. évi XX. törvénycikk az öntözőgazdálkodás előmozdításához szükséges intézkedésekről szól, rendelkezik öntözési alap létrehozásáról és elrendeli az Országos Öntözési Hivatal felállítását. o 1945: a földművelésügyi miniszter 5600/1945. FM sz. rendeletre kinyilvánította: az elkobzott, illetve felosztott birtokok területét érintő vizek medrének tulajdonjoga az államra száll át. o 1945: a 41150/1945. FM sz. rendelet a vizitársulatok helyzetét vizsgálva megállapította, hogy működésük megbénult, ezért rendelkezett önkormányzatuk ideiglenes felfüggesztéséről és az ideiglenes igazgatásra miniszteri biztost rendelt ki. o 1948: a június 2-án kihirdetett 1948. évi 6060. számú kormányrendelet a hazai vízügyek államosítását rendelte el. A rendelet kimondta, hogy az állam addigi
