A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 1. Bokody József (nyugdíjas): Az 1838-as pesti árvíz az árvíztáblák tükrében - 2. Csath Béla (nyugdíjas): Díszes artézi kútfők az Alföldön
A Díszkút medence (1. ábra/1) közepén emelkedett a többnyire váltakozó magasságú négyszögletes díszes oszlop (1. ábra/2), melybe az un. anyacsőbe beépített 4-8 leágazáson keresztül a talpnyomás kihasználásával a magasba szökött a víz egy tányérszerű felső medencébe (1. ábra/4), ahonnan függöny módjára aláhullva (1. ábra/3) a nyílt medencébe (1. ábra/1) került. Ezt a vizet itatásra, locsolásra és egyéb háztartási célra használták fel, míg az aló kifolyók (1. ábra/5) az ivóvizet szolgáltatták. A medence fölös vize túlfolyón át (1. ábra/6) távozott földalatti csöveken a kívánt helyre. A medence közepén emelkedett a többnyire változó magasságú, négyszögletes díszes oszlop (1. ábra/2), melynek tetejére legtöbbször szobor alak került, mely valami módon kapcsolódott a kút és a víz fogalomköréhez. Általában női alakot helyeztek az oszlopra, melyek vízmerítő poharat vagy korsót, kannát tartottak a kezükben. A szobrok közül több helyen a görög mitológiából merített alakok díszítették a kútfőt, mely pompásan beleillett a város, település képébe. A fő alakokon kívül más alak is díszítette a kút felsőrészét, de találkozhattunk az oszlop tetejére célszerűségi szempontból elhelyezett lámpással is, amelyeket nem egy esetben az artézi vízből kiváló földgáz táplált. A kiemelkedő oszlopon több esetben felírás volt található, mely a kút keletkezésével, készítőjével, megrendelőjével volt kapcsolatban. A hazai építőanyagok közül az édesvízi és szarmatakori mészkő és a szatmári mészkő kínálkozott kivitelezésre. A kút közvetlen környékét a megközelítés szempontjából megfelelően kikövezték. A kútfej építési ideje alatt a település, város vezetősége arról is intézkedett, hogy a lakosság a munkálatok állásáról a helybeli újságok útján állandóan értesüljön. Ezek a díszkutak csobogásukkal kellemesen hatottak a város, település lakosságára és a tikkasztó meleg nyáron friss vízével üdítette a levegőt. A jó vizet szolgáltató kutat valósággal megrohanták és hosszú sorban kannákkal, edényekkel, lajtokkal álltak sorba artézi vízért a település, város lakói. Az alföldi artézi kutak díszes kútfelépítmény-sorozatát a Zsigmondy Béla által készített közkút nyitotta meg Hódmezővásárhelyen (1. kép) melyet később a Városház téren állítottak fel. Halaváts Gyula így írta le a kút felső részét. 1. kép 2. kép 3. kép „A fúrólyuk felett homokkőből négyszögletű díszes oszlop áll, melynek felső részén, mind a négy oldalon 1880. évszám van, alsó részén, pedig négy oroszlánfejből ömlik a víz az oszlop élei irányában fektetett négyágú, kereszt alakú medencébe, ebből pedig a felesleges mennyiség a föld alatti csatornába”. Ugyancsak Halaváts Gyula állapította meg: „Hogy milyen érdemes dolgot követett el Hódmezővásárhely városa akkor, amikor 1878-ban elhatározta hazánk első nyilvános célú kútjának megfúratását... s bebizonyította, hogy az Alföldön ezen az úton jó, egészséges vizet lehet teremteni, s így jó példával járt elől”.
