A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
9. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 11. Papanek László (KDVVIZIG): Üzemelő hallépcsők a Szlovák Köztársaságban, az Ipoly folyón - 12. S.-Falusi Eszter (SZIE): Tájtörténeti és makrofiton vizgálatok az izsáki Kolon-tó élőhely-rehabilitációval érintett területén - 13. Szabó Beáta - Stenger-Kovács Csilla (Pannon Egyetem): A Fragilariaceae család néhány képviselőjének hőmérséklet és fényintenzitás függő növekedésvizsgálata
A Fragilariaceae család néhány képviselőjének hőmérséklet és fényintenzitás függő növekedésvizsgálata Szabó Beáta1 és Stenger-Kovács Csilla12 Pannon Egyetem, Környezettudományi Intézet, Limnológia Intézeti Tanszék H-8201, Veszprém, Pf. 158. e-mail: schneiderbea@gmail.com 2MTA Limnoökológiai Kutatócsoport H-8201, Veszprém, Pf. 158. Kivonat: Számos tanulmány bizonyítja, hogy a Balaton északi és déli partjának kovaalga közösségei jelentősen eltérnek. A különbség abból adódik, hogy a déli parton nagyobb mennyiségben találhatók meg a Fragilariaceae család fajai, amelyekről azt feltételezik, hogy a déli parton kialakult rosszabb fényklímához jobban képesek alkalmazkodni. Laboratóriumi kísérletet végeztünk három kovaalga fajjal (Staurosira sp., Fragilaria brevistriata, Ulnaria ulna), biomasszájuk változását vizsgáltuk eltérő fényintenzitás és hőmérséklet mellett. A fajok izolálása, majd a tenyészetek létrehozása a Balaton déli partjáról (Zamárdi), nádszárakról származó bevonatmintából történt. A vizsgálat inkubáló berendezésben történt, a méréseket hat fényintenzitáson (8, 65, 107, 137, 298, 854 pmol*nr 2*s_1) és négy hőmérsékleten (5, 15, 25, 35 °C) végeztük egyhetes periódusokban. A minták biomasszájának indirekt meghatározása optikai denzitás mérésével történt 750 mn-en (OD750) spektrofotometriásán. A fiziológiai paraméterek becsléséhez a Peeters & Eilers (1978), valamint a Lehman (1975) modellt alkalmaztunk. A populációk biomassza változására mindhárom faj esetében szignifikáns hatással volt a (hőmérséklet*fényintenzitás*nap) hármas interakció (pO.OOl). A Fragilaria brevistriata és az Ulnaria ulna fajok optimális hőmérséklete 21 °C, míg a Staurosira sp. esetében ez az érték 32 °C volt. Mindhárom faj esetében közepes illetve magas optimális fényintenzitás értékeket becsültünk (IoptT(sP)= 114-495 pmol*m_2*s1, IoPtT(Fb>= 74-575 pmol*nr2*s"1, IoptT(Uu>= 91-1093 pmol*m_2*s1), azonban ezen értékeket a hőmérséklet erősen befolyásolta. A Staurosira sp. esetén a hőmérséklet növekedésével az optimális fényintenzitás értékek csökkentek, a Fragilaria brevistriatarú1 folyamatosan növekvő tendenciát figyeltem meg, az Ulnaria ulna fajnál pedig megállapítottunk egy magas optimum értéket 22 °C-on (1189 pmol*m"2*s"1). Eredményeink tehát nem bizonyították, hogy a Fragilariaceae család képviselőinek dominanciája a Balaton déli partján az ámyéktűrésüknek köszönhető. Bevezetés és célkitűzés A Balaton perifiton kutatása az 1800-as évek végén kezdődött (Istvánffy, 1891, 1894, 1896), majd azt követően sorra jelentek meg a tó florisztikai vizsgálatával kapcsolatos tanulmányok (Pantocsek, 1901; Gallik, 1926; Szemes, 1957; Tamás és Gellért, 1958; Tamás, 1963; Uherkovich, 1988, 1996, 1998). 2001 és 2009 között számos publikáció született a Balaton recens üledékének kutatásáról (Vörös és mtsi., 2001, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006; Üveges és mtsi., 2007, 2009, 2011). Az utóbbi években több vizsgálat irányult a kovaalga közösség faj összetételének megismerésére, mely tanulmányok azt bizonyítják, hogy az északi
