A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
9. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 3. Biró Rita (Pannon Egyetem) - Ács Éva (MTA Ökológiai Kutatóközpont) - Stenger-Kovács Csilla (Pannon Egyetem): Kis vízfolyásokra épített tározók ökológiai hatásának bemutatása a Csigere-patak példáján
Konklúzió A víztározó egyik legalapvetőbb hatása a faj szám növekedése, vagy is a patakban olyan planktonikus kovaalga fajok jelentek meg, melyek egyértelműen a Széki-tóból származtak. Ezen taxonok periodikus megjelenésével és eltűnésével a bevonatból jól elkülöníthető a patak 3 tipikus állapota (kisvizes-, normál vízszintű- és nagyvizes állapot), mely évenként hasonlóan alakult. A Stephanodiscus nemzetség tagjai alkották a bevonatban előforduló planktonikus kovaalga közösség 98%-át. Korábbi tanulmányok is foglalkoztak már e fajok indikációjával. A kutatásunk során bebizonyosodott, hogy a Stephanodiscus fajok relatív gyakorisága jól alkalmazható a tárózás hatás mértékének leírásához. A Csigere-patakra nézve megállapítható, hogy 23 % feletti planktonikus kovaalga aránynál, olyan erős volt a víztározó hatás mértéke, hogy az ökológia állapot az átlagos közepes értékről gyenge, rossz kategóriába váltott át. A Csigere-patakra épített víztározó hatásának hosszú távú megfigyeléséből elmondható, hogy a Széki-tó pontszerű tápanyagterhelést jelenthet az alvizi élővízre nézve, melyet a bevonat alkotó algák közösségében történt változások kitűnően jeleztek. Kutatásunk eredményeiből jól látható, hogy az átfolyásos víztározás hatásaként a bevonatban megjelenő, kisvízfolyásokra kevésbé jellemző, planktonikus algák gyakorisága jól indikálta a patak erősen szabályozott vízjárását és az aktuális ökológiai potenciálját is. A kutatást a TÁMOP 4.2.2.B-10/1-2010-0025 és az OTKA K 75552 és az Otto Kinne Foundation támogatta. 12
