A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

9. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 3. Biró Rita (Pannon Egyetem) - Ács Éva (MTA Ökológiai Kutatóközpont) - Stenger-Kovács Csilla (Pannon Egyetem): Kis vízfolyásokra épített tározók ökológiai hatásának bemutatása a Csigere-patak példáján

A Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság a Csigere-patakot 2. típusba sorolja, amely hegyvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, durva mederanyagú, kicsi vízgyűjtőjű patakot jelent (KÖDU KÖVÍZIG, 2005). A vizsgált terület és környéke azonban határozott dombvidéki jelleget mutat, ezért a Csigere-patak vizsgált szakaszát 8. tipológiai típusú vízfolyásnak kezelik (Pék és mtsai., 2010), ami dombvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, közepes-finom mederanyagú, kicsi vízgyűjtőjű kisvízfolyást jelent.

A mintavételek süttői mészkőből készült 10*10 cm-es felületű kőszubsztrátról történtek, amely megfelel a patak természetes alapkőzetének. A kihelyezés 2008. április 7-én történt, ekkor összesen 120 db mészkő szubsztrátot erősítettünk egy dróthálóra, melyet a patak sodorvonalába a mederaljához rögzítettük U vasakkal. Az első mintavétel a kihelyezést követően 4 héttel volt 2008. május 11-én, majd hetente egy mintavétel történt 2010. március 22-ig. Minden mintavétel során randomszerűen egy mészkő szubsztrátot távolítottunk el a dróthálóról, majd az aljzat felső felét rövid sertéjű fogkefe segítségével lekapartuk. A bevonatot végül egy kevés desztillált vízzel egy tároló edénybe töltöttük és tartósítottuk 96%os etilalkohollal, majd a Limnológia Intézeti Tanszék laboratóriumába szállítottuk.

A minták elkészítéséhez forró hidrogén-peroxidos roncsolásos módszert használtunk. A preparátumokat fénymikroszkóppal (Nikon Eclipse E600) 1000X-es nagyításon vizsgáltuk. A határozást Süßwasserflora von Mitteleuropa (Kammer & Lange-Bertalot, 1991-1999), és az Iconographia Diatomologica (Lange-Bertalot, 2000-2008) köteteinek segítségével végeztük.

Minden mintavétel alkalmával HQd 40 Field Case hordozható készülékkel helyszíni méréseket (vízhőmérséklet, pH, vezetőképesség, oldott oxigén tartalom (DO), oxigén telítettség (DO%), zavarosság) végeztünk. Emellett vízmintát is vettünk, melyek analízisére a PE Limnológia Intézeti Tanszékének vízkémiai laboratóriumában került sor. A következő paramétereket mértük: p- és m-lúgosság, klorid (Cl"), szulfát (SO42"), kémiai oxigénigény (KOI), nitrit (NO2"), nitrát (NO3"), ortofoszfát (PO43"), összes foszfor (TP) és szilícium (SRSi). Spektrofotometriásán határoztuk meg a NO2", NO3", PO43", (Németh, 1998) és SRSi (Wetzel & Likens, 2000) koncentrációit. A CT, SO42", a KOI valamint a p- és m-lúgosság mérése titrimetriás módszerrel történt (Németh, 1998).

4