A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

9. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 3. Biró Rita (Pannon Egyetem) - Ács Éva (MTA Ökológiai Kutatóközpont) - Stenger-Kovács Csilla (Pannon Egyetem): Kis vízfolyásokra épített tározók ökológiai hatásának bemutatása a Csigere-patak példáján

belvízelvezetés, mederszabályozás, vízkivétel, kotrás vagy a vízszintszabályozás (Orbán és mtsai., 2005). A VKI előírásaiban fontos szerepet kapnak a hidromorfológiai beavatkozások, melyek megléte alapján egyes víztesteket erősen módosított kategóriába lehet sorolni. Erősen módosított víztest az, amely esetében olyan mértékű a hidromorfológiai változás, hogy az eredeti állapot vagy a jó állapot elérése nem lehetséges (www.8). Ezeknél a víztesteknél a VKI nem írja elő a jó állapot elérését, csak a lehetőségekhez mérten a legjobb állapotot, a jó ökológiai potenciál elérése a cél.

A vizek jó állapotának eléréséhez hangsúlyos lépés az ökológiai állapot meghatározása, mely a VKI által ajánlott élőlénycsoportok (halak, makrogerinctelenek, makrofita, fitoplankton, fitobentosz) segítségével történhet. Ennek köszönhetően manapság egyre többen használják a bevonat alkotó kovaalgák közösségét, mint bioindikátort a környezet monitorozásban (Stevenson és Smol, 2002; Wu és mtsai., 2010). A környezet legkisebb átalakulására és zavarására jelentős változással reagálnak (Stevenson és Bahls, 1999; Stevenson és Pan, 1999) illetve minden vizes élőhelyen nagyszámban megtalálhatóak (Péterfi,1977). A vízfolyások bevonatalkotó kovaalga közössége jól jelzi a szezonalitást és az antropogén hatásokat legyen az hidromorfológiai módosítás (víztározó építése a vízfolyásra) vagy a víz fizikai és kémiai paramétereinek megváltozása (Stenger-Kovács és mtsai., 2007).

Az egyik legjelentősebb hidromorfológiai változás a vízfolyásokra épített víztározó. Az első tározók még az ókorban épültek, elsősorban a periodikus szárazságok ellen védte magát a lakosság az olyan területeken, ahol víz megoszlása egyenetlen volt (pl: Mezopotámiában, vagy Kína és India egyes részein). Manapság mezőgazdasági (öntözés, halastó), ipari, ivóvízellátási, árvíz megelőzési (árvíz, belvíz), energetikai, hajózási és üdülési céllal épülnek víztározók (Kurunc és mtsai., 2006). A tarozásnak alapvetően 3 formájával találkozhatunk: meder tározás, oldaltározás és átfolyásos tározás (Gulyás, 1994). Medertározásnál a tározott víz mennyiségének szabályozása duzzasztóval történik, ekkor a víz nem lép ki a mederből (pl: Tiszalöki Vízlépcső). Oldal tározásnál a vízfolyásból csak annyi vizet vezetnek a tóba amennyi szükséges a vízfrissítésre és a párolgási veszteség csökkentésére (pl: Tisza-tó). Ezzel ellentétes az átfolyásos tározás, amikor a tározót tápláló vízfolyás teljes hozama átfolyik a tározón (ilyen a Csigere-patakra épített Széki-tó is). Ez a megoldás kedvezőtlen, mert a folyóvíz tartózkodási ideje megnövekedik és a vízfolyás faunája számára a hosszirányú átjárhatóság is korlátozottá válik (Gulyás, 1994).

A tározás hatásának egyik legfontosabb eleme, hogy a folyóvízből állóvíz lesz, mely azzal jár, hogy a patak által szállított hordalék lerakódik és összegyűlik a tó alján, így számos vízminőséget meghatározó fizikai, kémiai és biológiai változó átalakul (Morris és Fan, 1998) ki. Minél hosszabb a tartózkodási idő egy víztározóban, annál nagyobb az esély a hordalék leülepedésére és a tápanyagok átalakulására (Hirsch és mtasi., 1991). Számos tanulmány (Morris és Fan, 1998; Stow és mtsai., 2001; Stanley és Doyle, 2002) mutatja, hogy a víztározóban a patakvíz összetételében jelentős változások történnek, mint például a nitrát, szerves nitrogén, összes ammónia és összes szerves szén koncentrációja megnövekedhet, viszont az oldott és szuszpendált üledék mennyisége csökkenhet. A tartózkodási idő növekedésének hatására a patak faunája és flórája is átalakul: állóvizekre jellemző fajok jelenhetnek meg (Orbán és mtsai., 2005).

Átfolyásos tározás esetén az alvízi szakaszon jelentősen megváltoznak a perifiton számára fontos tápanyagformák (nitrit, nitrát, ortofoszfát), koncentrációi az alvízi szakaszon)

2