A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
5. szekció: Csatornázás, szennyvízelvezetés és -tisztítás - Erdélyi István - Lakatos Miklós (Fővárosi Csatornázási Művek Zrt.): Sziloxánok meghatározása biogázból
Sziloxánok a biogázban és eltávolításuk A szennyvíztisztítás során az illékony sziloxánok fele a levegőztető medencékből a légkörbe távozik, az összes sziloxán mennyiségnek viszont több, mint 95%-a szennyvíziszapban dúsul. Kis részük a tisztított szennyvízzel együtt a befogadóba kerül, ahol az üledékben rakódik le. Norvég fjordokban - ahová tisztított szennyvíz ömlik fenék közeli beeresztéssel - oktametil- ciklotetrasziloxánt és dekametil-ciklopentasziloxánt mutattak ki az ott élő, a fenék közelében táplálkozó halakban. Ezen vegyületek hosszú távú hatása jelenleg még nem ismert. Az illékony sziloxánok a rothasztás alatt uralkodó 35-55 °C-on a több napos tartózkodási idő mellett nagyrészt a biogázba párolognak, annak elégetésekor pedig finom szilícium-dioxid porrá alakulnak. Ez a por a kazánok hőcserélő felületein laza, hőszigetelő porként lerakódik, a gázmotorok szelepein, dugattyúin, hengerein pedig jelentős kopást okozhat. Ezen problémák miatt a sziloxánok eltávolítása és ennek ellenőrzése rendkívül fontos feladat. Az alábbi pár ábra a szilícium-dioxid hatását mutatja. 1. ábra. Mikro-turbina részlete tisztán és használat után 2. ábra. Szilícium-dioxid por lerakódása hőcserélőben 2
