A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)

3. szekció: Felszín alatti vizek - Mohácsiné Simon Gabriella - Tardos András (ÉDUVIZIG): Üzemelő sérülékeny és távlati vízbázisok biztonságba helyezési és biztonságban tartási helyzete az ÉDUVIZIG és NEKI kirendeltség működési területén

végeztek. A szükséges intézkedésekre tett javaslatok nem elég határozott megfogalmazása abból adódik, hogy egy tervező nem hatósági szemléletű.

Problémát abban látunk, hogy a határozatokba csak kevés konkrét intézkedésre vonatkozó előírás kerül be a meglévő szennyező forrásokra vonatkozóan. Egyrészt azért, mert a hatóság nem vállalja fel, hogy az enyhén megfogalmazott javaslatokat kötelezettségként írja elő. A problémát az is okozza, hogy a kijelölő határozat a vízbázis üzemeltető nevére szól, ezért leginkább csak a rá vonatkozó kötelezettséget tartalmazza a határozat. A szennyező források tulajdonosai mások, tehát a vízmű üzemeltető nem kötelezhető a szennyező forrásokra vonatkozó beavatkozások végrehajtására és eljárni sem tud velük szemben, mivel hatósági jogköre sincs. A távlati vízbázisokkal kapcsolatban a vízügyi igazgatóságok és a NeKi kirendeltségek is hasonló helyzetben vannak.

A meglévő szennyező forrásokra vonatkozóan a biztonságba helyezési tervre alapozva kötelezést bármilyen beavatkozásra a környezetvédelmi és vízügyi hatóság hivatalból nem adott ki a szennyező forrás tulajdonosának. Az egyéb hatóságok szakhatóságként részt vesznek a védőterület kijelölési eljárásban, tehát megismerik a biztonságba helyezési tervet, majd megkapják a kijelölő határozatot. A későbbi, hatáskörükbe tartozó engedélyezési eljárásokban ezt figyelembe is veszik, de meglévő szennyező forrásra vonatkozóan ők sem kezdeményeznek hivatalból intézkedést. (építési hatóság, talajvédelmi hatóság)

Általános tapasztalat, hogy az önkormányzatok a települési rendezési tervekben és a helyi építési szabályzatok elkészítésében figyelemmel vannak a védőterületekre. Több önkormányzat is igyekszik az illegális hulladék lerakást megakadályozni, szennyvíz rákötéseket kötelezővé tenni.

Sajnos az is tapasztalat, hogy sok esetben a pillanatnyi gazdasági érdektől függ, hogy a vízbázis védőterület előírásainak érvényesítése prioritást élvez-e. Ha meg akarják akadályozni, hogy egy létesítmény odatelepüljön, akkor elsődlegesen figyelembe veszik a védő- területet, ha saját beruházásról van szó, akkor nem akarnak róla tudomást venni. Általában a védőterületre eső szennyező forrással szemben nem kezdeményeznek beavatkozást, de arra is van példa, hogy nem kívánt létesítménnyel szemben pedig fel akarják használni a védőterületi korlátozásokat még akkor is, ha az a létesítmény nem jelent veszélyt a felszín alatti vízre nézve, vagy támadják a védőterület meghatározást, mert nem esik rá a vitatott létesítmény.

Nagy szükség lenne megítélésünk szerint annak kidolgozására, hogy mi a „jó mezőgazdasági gyakorlat” a mezőgazdasági és a talajvédelmi szervek közreműködésével, mert a diffúz mezőgazdasági szennyezőkkel a környezetvédelmi és vízügyi hatóságok nem tudnak mit kezdeni.

7