A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Mozsgai Katalin - Dr. Rákosi Judit (ÖKO Zrt.) - Dr. Ress Rita (Salgó és társai Ügyvédi Iroda): Az állami tulajdonú vízilétesítmények tekintetében a vagyonkezelés rendezése
AZ ÁLLAMI TULAJDONÚ VÍZILÉTESÍTMÉNYEK VAGYONKEZELÉSÉNEK RENDEZÉSE DR. MOZSGAI KATALIN1, DR. RÁKOSI JUDIT1, DR. RESS RITA2 1 - ÖKO Zrt., 2 - Salgó és társai Ügyvédi Iroda A vagyonkezelési problémák kezelésének szükségessége A vizek, vízilétesítmények esetében az állam tekinthető a legnagyobb tulajdonosnak, az állami tulajdonú vizek mintegy 41 550 km-t tesznek ki. Ezen vizek, vízilétesítmények üzemeltetésének kisebb részét állami vízügyi intézményeken keresztül (KÖVIZIG), nagyobb részét vízitársulatok útján látja el (mintegy 25 000 km). Az elmúlt évtizedben a vízilétesítmények stratégiai jelentősége felértékelődött. Míg korábban a vízilétesítmények alapvetően társadalmi vízigényeket elégítettek ki, egyre inkább előtérbe kerülnek működtetésükkel kapcsolatban az ökológiai és klímavédelmi szempontok is, így az államnak nagyobb szerepet kell vállalnia a különböző érdekek összehangolásában. A közfeladatok hatékony ellátásához szükséges egy átlátható tulajdoni és vagyonkezelői struktúra meghatározása. Jelenleg problémát jelent, hogy az állam tulajdonában vannak olyan vagyonelemek, amelyek állami tulajdont nem indokolnak (de fenntartási kötelezettségük az államot terheli), de vannak olyan - a vízrendszer fenntartható működtetésében fontos szerepet játszó - vagyonelemek is, amelyek nincsenek az állam tulajdonában, pedig a vízrendszer egységes kezelhetőségéhez erre szükség lenne. A vízi létesítmények közérdekűségének mértéke alapvetően meghatározza az indokolt tulajdonosi formát. Minél nagyobb a vízilétesítmények közcélúsága, annál inkább lehet indokolt az állami tulajdon. A helyi (területi) vízgazdálkodási feladatokat szolgáló vizek, vízilétesítmények esetében viszont kevésbé az állami tulajdonlás játszik szerepet, itt elsősorban az állam alapvető feladata az ökológiai, klímavédelmi és egyéb szempontok érvényesítése lehet, amelyek betartása mellett a helyi vízigények - tulajdonosi formától függetlenül - kielégíthetők (beleértve mind a víztöbbletből, mind a vízhiányból eredő vízigényeket). Az állam, elsősorban az állami tulajdon vagyonkezelőjén és üzemeltetőjén érvényesítheti az állam által képviselt közérdeket, azonban a vagyon hatékony kezelésére és működtetésére vonatkozóan nincs megfelelő jogszabályi rendelkezés, az állam nem minden esetben jelölte ki a vagyonkezelő személyét, a megkötött vagyonkezelési szerződések elavultak, illetve és nincs a vagyonkezelésnek általánosan elfogadott és alkalmazott szerződéses formája. A tulajdonjogi és vagyonkezelői jogviszonyok átláthatatlanságának egyik oka az is, hogy a vizek, vízilétesítmények ingatlan-nyilvántartási gyakorlata nem szabályozott, azok számos formában és módon kerültek az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetésre. Sok helyen geodéziai felmérés lenne szükséges a vizek, vízilétesítmények valós földrészletének meghatározásához. A vízgazdálkodási feladatok „újraértelmezésének” szükségessége Magyarországon a vízháztartási adottságok és a társadalom viszonyában közel háromszáz éve - a Habsburg gazdaságpolitikához igazodva (1712) - alapvető, máig ható változás következett be (ORLÓCI-SZLÁVIK 2011): 1
