A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)

2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Gayer József (GWP Magyarország Közhasznú Alapítvány): A települési csapadékvíz-gazdálkodás nemzetközi és hazai tendenciái

Köztudott, hogy mezőgazdasági vízhasználataink igen erőteljesen reagálnak a díjrendszerek, támogatási szabályozások megváltozására. A közös agrárpolitika (KAP) 2008as felülvizsgálata során a kölcsönös megfelelési követelmények a helyes vízgazdálkodást előmozdító intézkedésekkel bővültek. 2010-től a víz öntözési célú felhasználására vonatkozó meglévő nemzeti engedélyezési eljárások során a tagállamoknak a gazdaságok szintjén alkalmazandó követelményeket kell megállapítaniuk. Ki kell alakítani egy olyan felügyeleti rendszert, ami hozzájárul a növekvő méretű mezőgazdasági üzemek fenntartható vízhasználatához. A vízügyi és a mezőgazdasági politikát tehát jobban össze kell hangolni. Megnőtt a KAP első pilléréből a vidékfejlesztésre átcsoportosított pénzösszeg. A többletből megoldható, hogy a vidékfejlesztési programokban a mezőgazdaság előtt álló kihívások kezelésére, például a vízgazdálkodás javítására, nagyobb hangsúlyt helyezzünk. Az Európai Bizottság KAP reformról szóló közleménye három alapvető célt fogalmaz meg: az életképes élelmiszertermelést; a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodást; és a kiegyensúlyozott területi fejlődést. A Bizottság az I-es pillér (közvetlen és piaci támogatások) esetében zöldebb és méltányosabb megközelítést tart szükségesnek. A II-es pillér (vidékfejlesztés) esetében a versenyképességet, az innovációt, a környezet védelmét és a klímaváltozás elleni küzdelmet emeli ki.

Az aszály időbeni és várható mértékű előrejelzése csak megfelelő pontossággal mért adatok felhasználásával történhet. Ugyancsak prioritás a valósághoz közel álló modellek megléte, ill. fejlesztése. Jelen viszonyaink között kiemelt szerepe van a felhasználók tudásszintjének. Az anyagi értékek növekedése következtében, a károk enyhítése érdekében a válságkezelés helyett a kockázatkezelést kell előtérbe helyezni. Ezáltal javítható a lakosság alkalmazkodóképessége a vízhiánnyal és az aszállyal szemben. A sajátos adottságok szükségessé teszik, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek mellé külön aszálykezelési-terv készüljön.

A megelőzésen túl a kialakult éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodás is fontos része az aszálystratégiának. A megelőzés során a gazdasági növények kondíciójának javítása elsődleges. Ezeknek olyan termőhelyet kell választani, amely leginkább rendelkezik az eredeti ökológiai környezet jellemzőivel. Ugyancsak törekedni kell a növényállomány megvédésére a különféle kár-, és kórokozók távoltartásával. Az alkalmazkodás során olyan technikai feltételt szükséges kialakítani, amellyel be lehet avatkozni a káros folyamatokba és a növény számára hátrányos terhelések csökkenthetők.

A mezőgazdaság vízigényét, továbbá nagy területeken a környezeti (ökológiai) igényeket csak a mezőgazdasági vízgazdálkodási infrastruktúra (belvízrendezés, dombvidéki vízrendezés, erózióvédelem, vízvisszatartás, talajvédelem, öntözés) létesítményeinek jó állapotba helyezésével, átalakításával és fejlesztésével lehet kielégíteni.

Az ország vízgazdálkodási politikájának alapvető célja a készletek optimális hasznosítását szolgáló vízgazdálkodás megteremtése, vagyis egyensúly kialakítása a társadalmi igények kielégítése, és a víz, mint környezeti érték megőrzése között. A jövőben olyan megoldásokat kell támogatni, amelyek hatékonyabban hasznosítják a vízkészleteket, lehetővé teszik a vízhiányos időszakokra a vizek visszatartását, figyelembe véve a környezet és a természet igényeit, a terület-, és a településfejlesztés elvárásait. A belvizekkel való ésszerű és takarékos gazdálkodás, ill. a kártételük elleni védelem jogi, műszaki és egyéb vonatkozásai (tájhasználat alakulása, természeti értékek védelme, birtokszerkezet, az érintettek köre, stb.) olyan komplex kérdést alkotnak, amelyet csak együttes térkörnyezetben lehet megoldani. A belvízelvezető rendszereket folyamatosan, és a fontosság sorrendjében középtávon a szélsőségek mérséklésére felül kell vizsgálni, és alkalmas műszaki állapotba kell hozni. A meglévő belvízrendszerekre el kell készíteni a fejlesztési terveket. A tározási lehetőségeket mind sík-, mind dombvidéken fel kell tárni, a növénytermesztési igényeken túl a környezet- és természetvédelmi elvárásokat is figyelembe véve.

8