A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Gallai Zsuzsanna Hajnalka (KDVVIZIG): A települési vízgazdálkodás nemzeti és nemzetközi tapasztalatai és a jövő útja - a Víz Világ Fórum alapján
2.2. Különböző projektek elhivatottsága a víz tevékenysége iránt 2. 2. 1. Francia kezdeményezések a vízhiány megszüntetése ellen Franciaország évente 600 millió euróval támogatja az ivóvízhez való hozzáférést vagy a mezőgazdasági termelést ill. az energiatermelést célzó beruházásokat. Ezek a beruházások elsősorban Afrikában és Délkelet Ázsiában történnek. 2008-ban elsősorban francia kezdeményezésre jött létre az „Unió a mediterrán térségért”- az UpM. Franciaország eltökélt abban, hogy belátható időn belül 20%-kal csökkentse az országban felhasznált édesvíz mennyiségét, amibe azonban nem számít bele a tározókban visszatartott téli csapadék mennyisége. Ez a kitétel különösen a mezőgazdaság számára nagyon fontos, hiszen nemcsak az egyik legnagyobb vízfelhasználónak számít, hanem egyre gyakoribbak a gazdák és a vizet használó más szereplők közötti érdek-ellentétek, aminek fő oka a különösen az ország délnyugati területeire jellemző növekvő vízhiány. 2.2.2. African Water Facility program - a Csád - tó rehabilitációja iránti igény - avagy az afrikai víz helyzet Az Afrika helyzetről általánosságban elmondható, hogy szeretnének az édesvízből önellátók lenni. Ennek érdekében nagyon jelentős beruházásokba kezdtek az elmúlt évtizedekben. A leglátványosabb beruházások a marokkói és algériai tározók építése az Atlasz -hegységben vagy a Szenegál és a Niger folyó vízgyűjtőjén megvalósuló beruházásokat lehet itt említeni. Nigériában a „3N-program” megvalósítását szorgalmazzák (les Nigériens nourissent les Nigérins, azaz a nigeriek élelmezik a nigerieket), aminek alapja a Niger folyó vizének mezőgazdasági célra történő használata és ezen keresztül az élelmiszerrel való önellátás megteremtése a cél. A fórum kapcsán kiemelt figyelmet kapott annak a kérdése, hogy miként lehet a természetes vízkészleteket - elsősorban a mezőgazdaságban - tisztított szennyvízzel, illetve általában „ nem hagyományos” (non conventional) vízforrásokkal minél nagyobb arányban kiváltani. Az egyes földrajz térségek vízellátásának biztosításában és a vízmérleg egyensúlyban tartásában egyre nagyobb szerep van a „ nem hagyományos” forrásnak, az egyik ilyen a part menti zónából származó , kisebb-nagyobb mennyiségben szennyezett tengervíz sótalanítása, a másik pedig a tisztított szennyvíz újrahasznosítása. Ez a kettő együtt különösen fontos a mediterrán térségben, ahol a klímaváltozás és a demográfiai robbanás együttesen már most nagyon komoly vízellátási problémákat jelent. A sótalanítás esetében egyelőre nagyon komoly problémát jelent, hogy a technológiai fejlődés ellenére a folyamat még mindig igen energiaigényes, a gazdaságossá tételhez elengedhetetlen például a megújuló energiahordozók minél nagyobb arányú alkalmazása. A tisztított szennyvíz újrahasznosítása egyelőre még sok esetben negatív definícióként értelmezik, azonban a Földközi-tenger medencéjének déli partvidékén ez egyre kevésbé jelent megoldatlan akadályt. Különösen akkor, ha ipari projektek esetében a természetes vízforrásokat lehet kiváltani vele. Ezt a térségben elsőként több tíz millió köbméteres mennyisében a foszfát -üzletben érdekelt marokkói vállalat, az OCP teszi. A cég a fönntartható fejlődés és az ország növekvő ivóvíz - szükségleteinek biztosítása iránti felelősségtől vezérelve 2020-ra a jelenlegi 99%-os természetes (felszíni és felszín alatti készletből származó) vízhasználati arányt 45% - ra fogja csökkenten azáltal, hogy folyamatosan növekvő mennyiségben használ tevékenységéhez sótalanított tengervizet és tisztított kommunális szennyvizet. 12
