A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Dóka Klára: Robot - közmunka - napszámosság
ROBOT - KÖZMUNKA - NAPSZÁMOSSÁG Dr. Dóka Klára Állami és társadalmi erőforrások a vízszabályozásban a késő-feudális és polgári korban A dolgozat a némi túlzással második honfoglalásnak nevezett vízszabályozások történetének egyes kérdéseivel foglalkozik, azzal a tevékenységgel melynek nyomán eltűntek az ország területéről az állandó vagy ideiglenes vízborítások, ami az ártéri elöntések, belvizek és a dombvidéki vízjárta területek. A vízimunkálatok végzését gazdasági célok mozgatták. Ide tartozott a vízi közlekedés, a folyók mint viziutak kihasználása, amelyek nemcsak a megtermelt mezőgazdasági javak szállítására voltak alkalmasak, hanem fontos szerepet játszottak a hadászatban, sőt a folyó mentén élők mindennapi életében is. Gazdasági cél volt a vízzel borított területek lecsapolása, a földszerzés, de ide tartozott az ideiglenes vízborítások (árvizek) kivédése, illetve szükség esetén egyes területek vízzel való ellátása is. A munkálatok sikerét befolyásolta a technikai fejlődés, a mind korszerűbb műszaki ismeretek elterjedése, amelyek a 18. századi egyszerű ásásoktól a legmodernebb folyószabályozási eljárásokig terjedtek. Végül lényeges kérdés, hogy e munkálatokat milyen pénzből valósították meg, kik és milyen körülmények között voltak annak végrehajtói. Utóbbi esetben meg kell különböztetni a feudális és polgári kori viszonyokat, amelyek között a szabad munkaerő áramlást biztosító jobbágyfelszabadítás képezi a határt. A továbbiakban az anyagiakra és a munkaerőre vonatkozó kérdésekkel foglalkozunk. Ha a munkák finanszírozását tekintjük, időrendben haladva elsőként állami részvételt említhetjük. Az állam azonban csak a közös vagy uralkodói érdekből elvégzett munkákra adott pénzt. Erre az általunk vizsgált időszakban először 1772-ben került sor, amikor a munkák irányítására bécsi fennhatóság alatt két vizügyi szervezetet hoztak létre a dunai, illetve a szávai-kulpai víziút gondozására. 1 1 MOL (Magyar Országos Levéltár) A 39 (Kancellária) 1773:1588. 2 MOL A 39. 1777: 3609. 3 MOL A 39. 1787: 13 722, 1788: 1254, 7822 A szállítás hajók vontatásával történt, amihez nemcsak a folyómeder, hanem a vontató utak karbantartására is szükség volt, és ebbe bevonták a lakosságot. 1777-ben Mária Terézia a dunai ügyeket külön választotta. Az új hivatalt a magyar kormányszékek alá rendelte, és a só felemelt árából finanszírozta. Mivel a sóalaphoz a birodalom többi tartománya is hozzájárult, ők tiltakoztak a pénz ilyen felhasználása miatt. 1781-re a sóalap egyelőre kimerült, és emiatt a dunai hivatalt a magyar pénzügyi szerv, a kamara tartotta fenn. 2 Mint a legfőbb műszaki szervnek, új feladatként véleményt kellett mondania a különféle területeken folyó vízszabályozási munkákról. Ezek a megyei vezetőség irányításával épültek, a végrehajtók pedig helyi közmunkások voltak Az igazgatóság jó kapcsolatot alakított ki a megyékkel. Ha egy munka több megye területén folyt, segített elegyengetni az ellentéteket saját hatáskörében, vagy kiküldött királyi biztos segítségével. 1788-ban az egyesített kamara és helytartótanács felügyelete alatt megszervezték a Vizi és Építészeti Főigazgatóságot, amely az állami és önkormányzati pénzen végzett köz-, út-, híd- és vízépítési munkákat irányította, de mindenkinek segítséget nyújtott abban az esetben is, ha más forrásokat is bevontak a munkálatok finanszírozásába. 3 Közmunka, állami finanszírozás és magánkezdeményezés összekapcsolódásával a vízi munkálatoknál már a 18. század végén találkozunk. A Duna menti területeken a legnagyobb gond az árvíz volt, ami 1789-ben, 1795-ben, 1809-ben pusztított.. Főként a felső folyószakaszon., ahol a vész elmúltával a vármegye által ingyenesen kirendelt 1
