A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dajka István - Bacskai Attila (FETIVIZIG): A belvízvédekezés tapasztalatai 2009–2011 között, a FETIVIZIG működési területén
művelésbe vonása óta jelen van a talajokban. Kiváltó eszköz tekintetében tárcsatalp és eketalp tömörödést lehet megkülönböztetni (Birkás 2000). A tárcsatalp tömörödés a gyakori tárcsázás felszíne alatt képződik, 12 - 20 cm rétegvastagságban (Birkás 1987), (Chen - Tessier 1997). Az eketalp tömörödés a művelt rétegben a szántási mélységtől függően 22 és 35 cm között bárhol kialakulhat (Birkás 2000). A nagy tengelynyomású járművek a mezőgazdasági területeken mélyen tömörítik az altalajt. Egy 10 tonnás tengelynyomású gép mozgásának hatására 50 cm mélységben keletkezik a negatív hatás, de a nehezebb gépek akár 1 m-es mélységig is megváltoztathatják a talaj szerkezetét (Hakansson — Reeder 1994). A felsoroltak mellett a talaj tömörödésére a nedvességtartalom, a fizikai tulajdonságok, a szervesanyag tartalom és a művelési periódusok száma is hatással van. Elsőre talán felvethető a kérdés, hogy a mezőgazdaság talajtömörödéssel kapcsolatos problémái hogyan kapcsolódnak a belvízproblémák kialakulásához, s azok orvoslásához? A következetlen mezőgazdasági művelés miatt kialakult tömörödés megváltoztatja a talajalkotó részek közötti kapcsolatot, a pórusok méretét és mennyiségét. Ez a talaj vízgazdálkodásra van komoly befolyással, hiszen a gravitációs pórusok mennyiségének csökkenésével párhuzamosan csökken a talaj vízbefogadó és vízvezető képessége. A tömör rétegben lemezessé válik a talaj szerkezete és ezen a lemezes rétegen sem a víz, sem a növények gyökérzete nem tud áthatolni. A hatás többszörösen negatív, mert romlik a talajminőség, csökken a terméshozam és a talaj vízmegtartó képessége. A vízforgalmat gátló tömör réteg ezért jelentősen növeli a belvíz- és aszálykockázatot (Beke 2006). Megoldást jelenthetnek a víz befogadását elősegítő talajművelési eljárások. A mély vagy mélyítő művelés a tömör, a záró vagy rossz vízvezető réteg fellazításával teremtenek kedvezőbb talajfizikai állapotot (Ruzsányi - Lesznyák 2003). E tekintetben a működési területünkön is alkalmazható meliorációs tevékenységek közül az altalajlazítást és a mélyművelést komolyan számításba kell venni. A mélylazításos mezőgazdasági módszerekkel a talajok fizikai állapota hatékonyan javítható, ugyanis csökken a talaj térfogattömege, nő a hézagtérfogata, azon belül a gravitációs pórusok aránya, ill. a levegő térfogat%-a. A hézagtérfogat növelésével javul a talaj vízbefogadó képessége, így lehetővé válik a talaj mélyebb beázása. Ennek hatására nagyobb vízmennyiséget képes hosszabb ideig tárolni. Heterogén területeken az összefolyás, lejtős területen a vízfolyás veszélye csökken, s nem utolsó sorban a növények víz- és tápanyagfelvétele, kelése és fejlődése akadálytalan (11.). Természetesen attól függően, hogy a talajban hol szükséges a tömörödött állapot megszüntetése szó lehet sekély, középmély és mélylazításról is. Igazgatóságunk működési területén jellemzően a második és a harmadik módszer hiányzik a mezőgazdasági művelésből. Mélylazítással az altalaj fizikai állapota hatékonyan javítható, ezért a mélyszántást és azzal egybekötött mélylazítást periodikusan 4 évente szükséges volna elvégezni (Rátonyi 1999). A fentiek mellett - a teljesség igénye nélkül - néhány talaj minőség és vízháztartás szempontjából hasznos művelési, termesztési módszer:- „vízkímélő” alapművelési módok alkalmazása, úgymint szántás, lazítás, kultivátoros, tárcsás felszín kialakítás;- vízforgalmat gátló tömör réteg megszüntetése lazító műveléssel;- tömörödést elősegítő eszközök mellőzése;- a talaj minőségét leginkább veszélyeztető, korábban megszokott módszerek - tavaszi mélyszántás, nyári szántás, ismételt tárcsás művelés - kerülése;- a talaj szervesanyag tartalmának pótlása (Birkás 2008).
