A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dajka István - Bacskai Attila (FETIVIZIG): A belvízvédekezés tapasztalatai 2009–2011 között, a FETIVIZIG működési területén
talajfagy jelentkezett, mely gyorsította a lefolyást a területről, valamint akadályozta a felszíni víz talajba szivárgását. Az eső hatására a még meglévő hóréteg is elolvadt, mely következtében árhullámok indultak el folyóinkon. A 2010. év szinte egészére jellemző volt a rendkívüli csapadék és a maximumot megközelítő talajvízszint, mely rekordokat közelítő elöntéseket okozott a működési területünkön. A szélsőséges belvízi helyzetet kiváltó természeti tényezők:- az őszi csapadékmennyiség következében előálló talajtelítettség mértéke;- a talajfagy alakulása;- a hótakaróban tárolt víz és az olvadás üteme;- az olvadással egyidejűleg jelentkező csapadék mennyisége. A gyakorlati tapasztalatokból levonható az a következtetés, hogy nagyobb belvízelöntések általában akkor jelentkeznek, ha a fent említett négy természeti tényezőből három az átlagosnál kedvezőtlenebbül alakul (Petrasovits 1982). A FETIVIZIG működési területén, a másfél éves belvizes időszak alatt, esetenként mind a négy tényező negatívan alakult, melyek következményeit a bevezetőben felsorolt adatok mutatják. A másodlagos, 2010. decemberében kezdődő újabb belvízhullám okai az említetteken kívül:- a folyóinkon jelentkező árhullámok, melyek miatt a belvízcsatornák gravitációs kivezetési lehetősége időlegesen megszűnt;- az üzemi, önkormányzati, társulati és részben főművi csatornák rossz teljesítőképessége, a meliorációs átemelők üzemképtelensége;- a földhasználók felületessége. A nem igazgatósági kezelésű mellékcsatornák viszonylagos rossz állapota nagyban nehezítette a mezőgazdasági területek és a belterületek belvízmentesítését, és közrejátszott a védekezés tartósságának növekedésében. Az eddigiekből látható, hogy az időjárás mindinkább szélsőségesebb, melyet a 2009-2011. közötti időszak adatai is alátámasztanak. 3. Tapasztalatok, tanulságok 3. 1. Belvízhozamok és belvízállások A belvízvédekezés alatt 65 mérési helyen összesen 655 vízhozammérést végeztek kollégáink, melyekből a vízforgalom mellett a csatornák állapotára és teljesítő képességére is lehetett következtetni. Az adatokból kitűnik, hogy a mért belvízhozamok meg sem közelítették a mértakadó értékeket, miközben a vízállások sok esetben meg is haladták a mértékadó szintet (1. melléklet). A mérési adatok alapján 16 alkalommal mértek a mértékadó vízhozam 50%-nál nagyobbat, míg a vízállás összesen 98 esetben haladta meg a mértékadó érték felét (1. fotó).
