A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)

1. szekció: A vízkárelhárítási szakterület időszerű feladatai - Dr. Nagy Lászó (BME): Az áteresztőképesség közvetett meghatározásának tapasztalatai

segítenek eligazodni a különböző módszerekkel meghatározott vizsgálati eredmények között.

EMPIRIKUS MÓDSZER A k TÉNYEZŐ MEGHATÁROZÁSÁRA

A áteresztőképességi együttható empírikus módszerekkel történő számításának matematikai formában történő megadásának általános alakja a következő:

k = c . f (d

2

) f (n, e, Sr ...) ahol

1 Nem szabad elfelejteni, hogy amikor a XIX. században az első képletek készültek, még nem volt kötelező az SI használata, így az áteresztőképességi együttható dimenzióját cm/s-ban adták meg.

c kutató függő állandó,

k a talaj áteresztőképességi együtthatója m/s vagy cm/s dimenzióban,

d szemcsehalmaz valamely kitüntetett szemátmérője,

f (n,e,Sr ...) a talaj egy, vagy több jellemzőjétől való függést fejezi ki.

Óvatosan kell használni az ilyen a képleteket, mert az idők folyamán rendszerint lekopott a képlet mellől az érvényességi határokra vonatkozó információ, valamint az, hogy milyen mértékegységben kell a szemcseátmérőt behelyettesíteni, és milyen mértékegységben kapjuk az áteresztőképességi együtthatót

1

.

1. táblázat. Milyen szemcseátmérőt használtak az áteresztőképességi együttható meghatározására ?

átmérő

< dió

dió

dia - dgo

djo

> d;o

kutatói javaslat

2

Kenney és tsai (1984)

Terzaghi (1925), Terzaghi (1943), Tayloi (1948), Burmister (1954), Mansur és Kaufman (1955), Leonards (1962), Karádi (1963), Chardabellas (1964), Bever (1964), Terzaghi és Peck (1964), Lambe és Whitman (1969), Das (1997), Cedergren (1967), Moulton (1980), Holcz és Kovacs (1981), Somerville (1986), Shepherd (1989), Coduto (1999), Carrier (2003), Chapuis (2004), Look (2007),

Sherard és tsai (1984)

Jákv (1944), Kröber, Seelheim (1880), Palagyin (1964)

Az áteresztőképességi együttható számítása rendszerint a hatékony vagy mértékadó szemcseátmérő alapján történik. Azonban ezen két elméleti szemcseátmérő helyett a képletek közelítésként a szemeloszlási vizsgálat 10 vagy 50 tömegszázalékához tartozó szemcseátmérőt használják. A mértékadó szemcseátmérő rendszerint 40 és 60 tömegszázalékhoz tartozó szemcseátmérők között változik, a hatékony szemcseátmérő leggyakrabban d14 - d17 -el közelíthető, ennek ellenére a d10-el közelítést használják általánosan. Különböző kutatók által javasolt képletekben a szemcseátmérők alkalmazásának javaslatát az áteresztőképességi együttható meghatározásához az 1. táblázat mutatja.

Ha pusztán statisztikai alapon vizsgáljuk az alkalmazott empírikus közelítéseket az állapítható meg, hogy a d10 -el történő számítást lényegesen többen használják, illetve javasolják használni, mint a többi módszert.