A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
10. szekció: A vízgazdálkodás története - Kajcsa Zsuzsa (KDVVIZIG): Visszatekintés a belvízvédelem elmúlt 40 évére
A Budapesti Agglomerációs övezetben, az újonnan kiépített közlekedési vonalak, csomópontok mellett új lakó és ipari parkok létesültek. A kialakított burkolt felületek jelentősen módosították a lefolyási viszonyokat. A beépítések során időszakosan vizes mély területek is beépítésre kerültek. A települések szennyvízelvezető hálózatának kiépültével egyre több csatornát vettek igénybe szennyvízbevezetésre. A belvízi elöntések területén - mint mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas területeken - halastavakat, vizes élőhelyeket ökológiai célú tározókat létesítettek, és jelentős területet vettek igénybe kavicsbányászat céljára. Jelentős területek kerültek természetvédelmi oltalom alá. Megalakult az Ócsai Tájvédelmi körzet, a Kiskunsági Nemzeti Park, a csatornák jelentős része (40%-a) Natura 2000 védett terület. A mezőgazdaság szerkezetváltásával megváltozott egyes területek vízigénye, illetve vízérzékenysége. A nagy gazdaságok megszűnésével az öntözött területek nagysága lecsökkent. A hidrometeorológiai helyzet változásával a vízpótlás vízvisszatartás igények megnövekedtek. A 60-as évek nedves periódusának tapasztalatai alapján folyamatosan kiépültek a rendszer főcsatornái, átépültek a szivattyútelepek. A csatornákat a belvíz kivezetés igényeinek megfelelően, az 1966 évi belvíz idején mért vízhozamra építették ki. A főművek rendezéséhez kapcsolódóan számos társulati és üzemi csatorna létesült. A 70-es évek végére az átfogó vízrendezések befejeződtek, a vízrendezési beavatkozások az üzemek által végzett meliorációs munkákra korlátozódtak. Az ezt követő száraz időszakban a csatornák karbantartását elhagyták, a tulajdonos váltással nagyrészüket megszüntették. Időszak belvízvédekezései Az 1966 évi belvíz tapasztalatai alapján szükséges legfontosabb beavatkozások a védekezést követően megkezdődtek. A kiépített főművek vízszállító képessége elegendőnek bizonyult, a területhasználat változásával új problémák kerültek előtérbe. A 70-es évek belvizei (1970, 1971 1974, 1977) csapadék terhelése nem érte el az 1966 évit. Az elkészült vízrendezések hatására a csatorna menti elöntések és a belvizek tartóssága jelentősen lecsökkent. A felújított csatornák megfelelően biztosították a belvizek levezetését. Problémát jelentett ugyanakkor, hogy a Ráckevei Duna felé történő emelt vízszintű kivezetés miatt az Árapasztó mentén jelentős területről kellett a fakadó vizeket visszaszivattyúzni. Az R/S/D vízszintjének a kivezetéshez szükséges csökkentése visszatérő problémát jelentett. Ugyanakkor már észlelhető volt a fennsíki területekről levezetendő vízmennyiségek csökkenése. Ezt mutatja, hogy a XX. csatorna torkolati átemelő 1970-ben és 1974-ben még üzemelt, de 1977-ben üzemelésére már nem volt szükség. A 90-es évek közepétől a hosszan tartó száraz időszak után ismét nedves periódus következett. Az 1996-2011 közti időszakban 1996, 1999, 2000, 2006 és 2010-11 években is volt tartósan jelentős - a 60-as években észleltet meghaladó elöntést okozó - belvíz. A csatornákon mértékadó vízszintek mellett a korábban észlelt víz 30-60 %-át kitevő vízmennyiség vonult le. Ez a hidrológiai viszonyokon túl a csatorna fenntartások elmaradásának és a hozzávezetés hiányának (üzemi csatornák megszüntetése) tulajdonítható. A védekezések során számos újonnan jelentkező feladatot kellett megoldani: • A védett területek és csatornaszakaszok növekedésével egyre több természetvédelmi szemponthoz kellett igazodni: Ráckevei Duna vízszinttartása, a csatorna fenntartások végzésének, a területi tározások végrehajtásának korlátozása, az ökológiai tározó túltöltődéséből adódó helyi vízkár elhárítás. • A tisztított szennyvízbevezetések hatására fokozott vegetáció alakult ki a csatornákban, ezért a növényzet folyamatos eltávolításáról kellett gondoskodni. 5
