A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
10. szekció: A vízgazdálkodás története - Horváth István (Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum): A tata-tóvárosi angolkert forrásai – kísérlet Budapest vízellátására
A források vizét szállító csatorna tervezett nyomvonala (a beadvány melléklete) A beadvány komoly érdeklődést váltott ki a vegyes bizottság tagjai között, egyúttal a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Osztályának ülésein is visszatérő téma lett a tatai forrásvíz felhasználásának lehetősége a fővárosi vízellátásban. A tervet különösen vonzóvá tette az a tény, hogy a tervezők szerint a forrásvíz-vezeték kiépítésének és üzemeltetésének költségei nem érték volna el a dunai vízmű kiépítésére korábban számított összeget. Balló Mátyás, aki szakértőként tanúja volt a végleges vízmű megépítését övező vitáknak, a tata-tóvárosi vizeket minden szempontból felhasználhatónak tartotta a fővárosi vízellátásban: „...Eme források vízbősége szinte megmérhetetlen. [...] S ez a víz kristálytiszta, szagtalan, a kénhidrogénnek nyomát sem mutatja, s palaczkokban decomponálás nélkül hetekig eltartható, íze pedig határozottan üdítő. [...] A víz a 78 kilométernyi úton, melyet eredetétől Budapestig földalatti alagutakon megtennie kell, hőelvezetés útján élvezhető hőmérsékletre, 14 °C-ra hűlne le.” 25 Azzal, hogy az angolkerti források vizei tiszták, egészségesek és üdítőek, minden szakember egyetértett, sokuk egyenesen bűnnek tartotta a tatai források esetleges mellőzését: „... mulasztás vádját vonhatnák magukra, kik e forrás értékesítését mellékes okok miatt könnyű szerrel elejtenék, [...] oly kincs ez, melyet meg kell szerezni” - idézte a Vasárnapi Újság újságírója Than Károlyt és Fodor Ferencet a Magyar Tudományos Akadémia szakosztály üléséről tudósítva. Utóbbi szakember Tata kedvező halálozási adataival is igyekezett alátámasztani a tata-tóvárosi forrásvizek egészséges voltát. 26 Néhányan azonban aggodalmukat fejezték ki a víz magas ásványianyag-tartalma valamint viszonylag magas hőmérséklete miatt. Szabó József, aki szintén rendszeres szakértője volt a vízellátási kérdésekben állást foglaló vegyes bizottságnak, a csövek „bedugulásától” tartott: „ezen dolomit-bikarbonátnak nevezhető víz, amelyben a meszet és magnesiát a sok szabad kénsav tartja oldatban, a vízvezetékekben sok bajt okozhatna, mert amily mértékben szabad szénsavát elveszti, annak arányában a mész szilárd állapotban kiválik...” 27 A víz Budapesten várható hőmérsékletével kapcsolatban Stoczek József végzett számításokat, aki nem tudta megerősíteni sem a beadványban 25 BALLÓ 1886, 282. Vizsgálatai eredményeivel és következtetéseivel Than Károly is egyetértett, aki „a tatai víz figyelembe nem vételét határozottan mulasztásnak tartaná.” (THAN 1887, 148.) 26 VASÁRNAPI ÚJSÁG 1887. február 20. 137. o. 27 SZABÓ 1886, 138. 6
