A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
10. szekció: A vízgazdálkodás története - Gerencsér Árpád: A magyar vízgazdálkodás eredményei az 1945-90-es időszakban
keletkező iszapok kezelését, hasznosítását. Több eredményes félüzemi és üzemi kísérlet folyt, de például a folyamatos mezőgazdasági hasznosítás nem valósult meg. Az előzőkben röviden ismertetett, elismerésre méltó „szakmai” eredmények úgy voltak elérhetők, hogy- az ország vezetése felismerte a vízi infrastruktúra jelentőségét, és ennek fejlődéséhez szükséges alapvetően költségvetési forrásokat biztosította,- belátta, hogy a vízzel való gazdálkodás eredményesen kellő előrelátással, tervszerűen végezhető,- az eredményes munkához jól felkészült egységes szervezeti rendszer szükséges és ennek megalkották a jogi alapjait és létrehozták az intézményeit. A továbbiakban vázlatosan csak az intézményekkel foglalkozom: A VÍZÜGYI SZERVEZET 1945 ÉS 1990 KÖZÖTT A történelmi tapasztalat az, hogy vízügyi feladatok eredményes megoldásának szervezeti vetülete egyszerűsítve az, hogy szükség van- egy állami, hatósági szervezetre. amely szakmai ismeretekkel és jogi alapon szervezi, irányítja és koordinálja a nagyobb térségre ható vízhasználatokat és vízkészlettel kapcsolatba kerülő munkálatokat,- egy „tulajdonosi” szervezetre, amely összefogja a résztulajdonosok érdekeit és szervezi az érdekeltségi körébe tartozó területi munkákat,- vízügyi feladatok elvégzésére felkészült közüzemi vállalatokra, műszaki tervező és építési vállalkozó szervezetekre. Az állami vízügyi feladatok egységes és országos kezelésének szükségességét már korábban is felismerték. 1879-ben már megalakították a Földművelésügyi Minisztériumon belül Kvassay Jenő mérnök vezetésével a Kultúrmérnöki Szolgálatot, amely vidéki szervezeti egységeivel nagy jelentőségű munkákat végzett elsősorban a területi - ár- és belvízvédelem, folyószabályozás, vízrendezés, stb - vízgazdálkodás terén. A tiszántúli öntözési terv végrehajtása érdekében 1937-ben szervezték meg az Országos Öntözésügyi Hivatalt. A lakosságot közvetlen érintő vízellátási ügyekkel főleg a Belügyminisztériumon belül 1927- ben felállított Országos Közegészségügyi Intézet foglalkozott. 1948-ban, a „szocialista” időszak nagy államosítási kampánya idején a vízügyi szervezeteket is államosították. (Az államosításhoz a Felső-tiszai árvizi katasztrófa is alkalmat adott és egyben az FM-ben dolgozó mérnököket szabotálással vádolták és elitélték.)Ugyan ebben az évben a vízügyi feladatok állami ellátására létrehozták az Országos Vízgazdálkodási Hivatalt. A teljes szervezet kialakulásának időpontjai a következők: 1952ben az OVH Vízrajzi Osztálya bázisán létrehozták a Vízgazdálkodási Kutató Intézetet, amely 1990-re a vízügy összes szakágazatainak , nemzetközileg is elismert kutatófejlesztő bázisává fejlődött. A vízügyi feladatok teljességére kiterjedő egységes állami szervezet kialakítása az 1953- ban kiadott 1060/53 ( IX.30.) Mt. határozattal kezdődött el, amellyel létrehozták az Országos Vízügyi Főigazgatóságot, amely 1968-ban Országos Vízügyi Hivatallá alakult. Ezen országos főhatósági feladattal megbízott szervezet feladat vonatkozásban négy nagy csoportba sorolható mégpedig: vízügyi szakágazatok főosztályai, integrált feladatokat ellátó főosztályok(oktatás, kutatás,vízépítés-gépesítés, műszaki fejlesztés, műszaki tervezés, stb.) igazgatási, jogi és hatósági feladatok egységei valamint a közgazdasági és pénzügyi feladatatok egységei. A Vízépítőipari Tröszt létrehozásával az operatív jellegű feladatok e 9
