A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
1. szekció: A vízkárelhárítási szakterület időszerű feladatai - Lucza Zoltán (FETIVIZIG)- Szabó János Adolf (HYDROInform Bt.) - Illés Lajos (VIZITERV ENVIRON Kft.): A Tisza Magyar-Ukrán határvízi mértékadó árvízszint meghatározásainak módszertani újragondolása
3.2. A MÁSZ felszíngörbe meghatározása szimulációs modellrendszer alkalmazásával A MÁSZ újszerű, más módszerekkel történő meghatározása több ok miatt is szükségesnek látszik:- A 100 éves visszatérésű árhullámok meghatározásának jelenlegi - az évi maximumok eloszlásának elemzésén alapuló - gyakorlata ellentmondásokkal terhelt, hiszen annak eredménye egy a mérések korlátozott számából adódó bizonytalansággal terhelt konstans. Vagyis ahányszor választunk ki (figyelünk meg) egy 100 éves időszakot, annak mindannyiszor más, és más lesz a statisztikai jellemzője, így az adott 100 évre jellemző maximális árhullámkép is. Más szavakkal: nem igaz, hogy a 100 évenként egyszer előforduló legnagyobb árhullámok hasonlítanak egymásra, és fordítva, a nagyvizek visszatéréséhez nem feltétlenül kell egy újabb 100 évet „kivárni”. Mindezekből az következik, hogy a 100 éves (ezáltal az 1%-s) visszatérésű árhullámok valójában nem konstans érték, hanem eloszlások.- A „hagyományos”, a hosszú távú hidrológiai adatsorok statisztikai feldolgozásán alapuló megközelítések nem adhatnak reális válaszokat a ma vízgyűjtőjének és meder-morfológiájának viszonyaira, illetve a segítségükkel nem becsülhető, hogy a lefolyást befolyásoló tényezők változása akár a közeljövőben milyen vízjárásbeli változásokat idézhetnek elő.- Az árhullámot kiváltó hidrometeorológiai események (eső, hóolvadás) térbeli előfordulásainak, intenzitáseloszlásainak a lehetséges kombinációi a vízgyűjtő pillanatnyi, tehát az eseményt megelőző állapotával (mederteltségek, talajnedvesség, talajfagy, hóban tárolt vízkészlet, stb.) olyan változatosak, amelyet a történelmi látószögünk nem képes a hidrológiai méréseken keresztül észlelni, feldolgozni. Ugyanakkor, szinte bármikor előfordulhat olyan kombinációja a komponenseknek, amelyek ugyan egyenként már biztosan bekövetkeztek, de együttesen még soha, és amelyek akár minden eddiginél nagyobb árhullámot is képesek okozni. A felső-tiszai vízgyűjtő ismert természeti adottságait figyelembe véve a MÁSZ meghatározására az alábbi lépésekben megfogalmazott, az SH/2/1 sz. svájci-magyar együttműködési program keretében végzendő „Árvízi lefolyás elemzési” c. feladat részeként összeállított integrált modellkoncepciót használjuk, amelyet már korábban a „Beregi árapasztási és ártérrevitalizációs fejlesztés” során is sikeresen alkalmaztunk. Nevezetesen:- A hegyvidéki rész lényegében a területi összegyülekezés vízmérleg-elvű problémáit magában foglaló rendszert a DIWA (DIistributed WAtershed), kombinált elvek mentén kifejlesztett, döntően fizikai alapokon nyugvó, térben és paramétereiben is osztott dinamikus vízgyűjtő-hidrológiai modell-rendszerrel modellezük. Ehhez a modellhez kapcsolódik egy szintetikus csapadék-és léghő adatok előállítását végző időjárás generátor, mely a múltban észlelt tényleges adatsorok alapján a Markov-lánc modellen alapuló módszert alkalmazva képes az árhullámokat kiváltó hidrometeorológia események olyan sorozatát (kombinációját) előállítani, melyek az eredeti mért meteorológiai adatokkal azonos statisztikai tulajdonságokkal/paraméterekkel rendelkeznek.- Az alsó, síkvidéki szakaszt alapvetően a szabadfelszínű 1D-s hidraulikai problémákat magában foglaló folyamatok modellezésére a HEC-RAS folyóhidraulikai program-rendszer alkalmazzuk.- A két modell összekapcsolását az arra alkalmas helyeken, a fentiek figyelembevételével megválasztott vízátadási pontokon kapcsoljuk össze úgy, hogy a DIWA modell az adott pontokra kiszámított vízhozam idősor adatait a HEC-RAS mint bemeneti, felső határfeltételi adatként tekinti, és hajtja végre a szimulációs számításokat. 4
