A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)
5. szekció: Területi vízgazdálkodás - Gacsályi József (FETIKÖVIZIG): A 41. számú Tisza-Túrközi belvízrendszer fejlesztési lehetősége
1 A 41. SZÁMÚ TISZA-TÚRKÖZI BELVÍZRENDSZER FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGE Gacsályi József FETIKÖVIZIG 1. Bevezetés A csapadékos 2010. év mérföldkő lehet a magyarországi belvízrendezés tekintetében. A területen tapasztalt nagymértékű elöntések, valamint a külterületi vízelvezető árkok karbantartottsági hiányosságaira visszavezethető problémák – melyek olyan településeken veszélyeztettek lakóépületeket, ahol védekezésre eddig még nem kellett sort keríteni – ráirányította a figyelmet a vízrendszer szemlélet fontosságára. A belvízprobléma kezelésére nem elegendő a főművi csatornák jó állapotú megőrzése, ha a csatlakozó társulati, illetve önkormányzati kezelésben lévő csatornák nem képesek a települések, illetve a mezőgazdasági területekről származó káros vizek elvezetését megoldani. Napjaink szélsőséges időjárása is igazolja, hogy a XX. század elején, víztelenítési szemlélettel kiépült művek funkcióját módosítani szükséges, a belvízzel igenis gazdálkodni kell. Az akkori beavatkozások a térség túlélését jelentette, mely korának követelményeit, sőt bizonyos mértékig a jelenkor igényeit is kielégíti (Öreg-Túr vízpótlása). A fejlesztés elkerülhetetlen, melynek lehetőségét igyekeztem a dolgozatomban a belvízvédekezés oldaláról megközelíteni. A javasolt műszaki megoldásnak azonban nem elegendő a belvizek károkozás nélküli elvezetését biztosítani, hanem vízgazdálkodási feladatokat is el kell tudnia látni. Végül, de nem utolsó sorban az üzemeltetésének költséghatékonynak kell lennie, lehetőség szerint törekedve a gravitációs vízelvezetés lehetőségére. 2. A belvízrendszer általános ismertetés 2.1. A terület leírása 2.1.1 A belvízrendszer kialakulása, fekvése, határai A Tisza-Szamosközi öblözet vízrendezési munkái 1926-ban kezdődtek meg, párhuzamosan a Tisza, a Szamos és a Túr folyók ármentesítési munkáival. A Tisza és a Szamos kisebb folyószabályozási beavatkozásokkal egyidejűleg új töltésekkel lett határolva. A Túr folyó Sonkád fölötti szakaszán jelentős mértékű folyószabályozási beavatkozások történtek, a Sonkád alatti szakaszon a régi folyómeder már csak belvízelvezetési funkciót kapott. A Túr folyó Sonkád-Tiszakóród közötti szakaszán, 11.5 km hosszan 1928-ra teljesen új meder épült. Sonkádnál egy vasbeton fenékgáttal és osztózsilippel biztosították a régi és az új meder kapcsolatát, a tiszai torkolatnál pedig egy 4,5 m magas bukógát hidalta át a tiszai torkolat áthelyezéséből adódó 2,7 m szintkülönbséget. A Túr 63,5 km-es levágott torkolati szakasza (később Túr-belvíz főcsatorna - ma Öreg-Túr) és a tiszai töltés keresztezésénél megépült a Kövessy Győző zsilip. Ezzel a beavatkozással a korábbi egységes Tisza-Szamos közi belvízrendszer két különállóan üzemelő belvízrendszerré alakult: a 41. számú Tisza-Túrközi és a 42. sz. Tisza-Szamosközi belvízrendszerre. Ezt követően szakaszosan, a nagy belvizek által megmutatott szükségletek szerint kiépült a ma is üzemelő belvizelvezető csatornahálózat, mellyel a román területekről átfolyó belvizek biztonságos elvezetését is meg kellett oldani. A szabályozás során létrejött 41. számú belvízrendszert északon a Tisza, keleten a magyar – ukrán országhatár, délen és nyugaton a Túr határolja. A hazai vízgyűjtő terület a Palád-Csécsei csatorna, az Alsó-Öreg-Túr, a Batár és a Túr jobb parti öblözetekre bontható. Külföldi vízgyűjtőterülete a Palád pataknak van, 15 km 2 .
