A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)
10. szekció: Vízépítés - Csóka Zoltán (ADUKÖVIZIG): A Baja-Bezdáni csatorna rekonstrukciós tervezése
2.2. Rövid történeti áttekintés A Ferenc-csatorna Kiss József és fivére, Gábor mérnöki és szervező munkája eredményeképpen épült meg 1794 és 1801 között. Máig az egyetlen olyan mesterséges vízfolyás mely összeköti a Dunát és a Tiszát. A belvízelvezető, öntöző és hajózó csatorna Monostorszegnél ágazott ki a Dunából és a Bácskán áthaladva, Bács-földvárnál torkollott a Tiszába. Feladata volt a Duna-Tisza közi mocsarak lecsapolása, illetve a vízi szállítás lehetőségének a megteremtése. A Duna szabályozásának következtében Monostorszegnél feliszapolódási problémák léptek fel. A helyzet javítása érdekében a kiágazást áthelyezték és 1855-ben Bezdánnál egy új torkolati zsilip megépítésére került sor. Azonban ily módon sem lehetett biztosítani a csatornarendszer folyamatos vízellátottságát. A megoldást a Duna egy magasabb pontjáról kiinduló tápcsatorna megépítése kínálta, mely Bajánál ágazik ki a Sugovicából. A nagyszabású terv megvalósításának megszervezésére Türr István olasz királyi altábornagy kapott megbízást. A Pandúr szigeten át új medret ástak, melynek végénél megépítették a Deák Ferenc zsilipet, amely nemcsak a tápcsatorna szabályozott vízbevezetését, hanem a hajózást is lehetővé tette. A tápcsatorna létesítéséhez Bátmonostorig új nyomvonalat kellett kotorni, délebbre dunai ágak részbeni kotrása, átvágása segítségével természetes medreket is felhasználtak. A csatorna megnyitására 1875. augusztus 13-án került sor. Az első világháborút követő európai területi átalakulásokat követően jelentősége csökkent. A belvízi hajózás lényegében megszűnt, a nyári időszak egy részében a Duna medersüllyedése következtében az öntözővíz bevezetés is lehetetlenné vált. A tápanyagok bemosódása miatt a meder benőtt, helyenként még csónakokkal sem járható. Igen jelentős a feliszapolódás. Az Európában egyedülálló, téglafalazatú Deák Ferenc zsilip a Baja–Országhatár közötti árvízvédelmi fővédvonal kritikus pontja. 135 éves története során sokszor volt kitéve rendkívüli igénybevételnek, a legveszélyesebb helyzet az 1956. évi márciusi jeges ár idején alakult ki, amikor a vízállás 60 cm-rel haladta meg az építmény védelmi vonalának legmagasabb pontját. A műtárgyat a szakszerű védekezés mentette meg a teljes pusztulástól. Az elmúlt évtizedekben többször esett át részleges felújításokon, ezek ellenére mára rekonstrukciója halaszthatatlanná vált. 2.3. Funkciók • vízpótlás a Ferenc-csatornába. Ez a cél csak részben, illetve korlátozottan teljesül, mivel a víz bevezetése csak gravitációsan lehetséges, a Duna mindenkori vízállásának függvényében. Az utóbbi évtizedekben a Duna medrének mélyülése miatt a bevezetés feltételei kedvezőtlenebbek lettek. • mezőgazdasági célú vízigények kielégítése a csatorna mentén. Részben teljesül az előző pontban említett okoknál fogva. • belvizek befogadása csapadékos időszakban. A tápcsatornához tartozó Igali és Margitta szigeti belvízrendszer területe 574 km 2 . A csatorna viszonylag magas üzemvízszintje miatt csak mintegy 190 km 2-ről lehetséges a belvizek gravitációs bevezetése. A fennmaradó 384 km 2-es terület belvizeit a Karapancsai-, (a Kadia ÓDunán keresztül), és a Hercegszántói szivattyútelep (a Klágya-Dunán keresztül) emeli át a Ferenc-tápcsatornába. 3
