A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

2. szekció: A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés időszerű feladatai - Dr. Orlóci István (nyugdíjas) - Dr. Szlávik Lajos (EJF): Gondolatok a vízgazdálkodási politikáról

GONDOLATOK A VÍZGAZDÁLKODÁSI POLITIKÁRÓL Vázlatos elvek, állítások és javaslatok Dr. Orlóci István – Dr. Szlávik Lajos MHT Vízgazdálkodási politika nélkül nincs nemzeti jövőkép. Nélküle nem alakíthatjuk ki a hazai feltételekhez illeszkedő vízügyi stratégiát, legfeljebb csaponghatunk külföldi iránytűk nyomán. A jövőkép célokból áll, a stratégia pedig ezek elérésének útját-módját határozza meg. Céljainkat – ahogy más nemzetekét is – érdekeink mozgatják. A célok és a cselekedeteink szorosan kapcsolódnak lehetőségeinkhez, függenek az örökségünktől, és nem kevésbé a külső körülményektől. Tudnunk kell, hogy mi a fontos a nemzet számára, de számolni kell korlátainkkal. Nem vágyaink, hanem értékrendünk és képességeink alakítják jövőnket. Országunk adottságaihoz és nemzeti értékrendünkhöz igazodva, a kölcsönös előnyökre törekedve kell illeszkednünk a nemzetközi környezetbe. A vizeinkhez kapcsolódó érdekeink és lehetőségeink a vízgazdálkodási politika révén válnak az ország jövőképének elemévé. 1. Vízgazdálkodásunk történeti gyökerei Magyarországon a vízháztartási adottságok és a társadalom viszonyában közel háromszáz éve (a Szatmári békét követően) alapvető – máig ható – változás következett be. A gazdaság újjászervezésével megszűnt a természeti adottságokat sokrétűen hasznosító – a természethez alkalmazkodó – ártéri gazdálkodás, és megkezdődött az európai gabonatermelő földművelés, valamint a merkantilista gazdaság megvalósítása érdekében a vízrendszerek nagy térségre kiterjedő szabályozása. A gazdasági korszakváltás legjelentősebb vízgazdálkodási következménye az volt, hogy a vizek térségi és országos jelentőségű tényezőkké váltak.. Ez fejeződött ki abban, hogy már a XVIII. század végén megszervezték az állam egységes vízügyi hivatalát. Emiatt alakultak már kezdetben a vízrendszerek valamennyi érdekeltjét tömörítő ármentesítő társulatok. A XIX. század végére fejeződött be az egységes vízjogi intézményrendszer kialakítása; az 1885. évi XXIII. vízjogi törvény a vizeket – gyakorlatilag teljes körűen – közösségi (hatósági) rendelkezés körébe vonta, és nemcsak a vízvagyon szabályozásának és hasznosításának feltételeiről, hanem a vizek minőségének megóvásáról is rendelkezett. A XX. század második felére konszolidálódott a két évszázados integrálódási folyamat, de jelentkeztek és felerősödtek a folyamatot világszerte kísérő társadalmi konfliktusok is. Hazánk történeti fejlődésének néhány különösen jellegzetes – az európai gazdaságfejlődéstől eltérő – sajátossága figyelmet érdemel. Európában egy-egy paradigma, egy-egy korszak a múlthoz szervesen kapcsolódva alakult ki, megállapodott, és sok esetben a mai napig él. Hazánkban egyetlen egy eszme, egyetlen egy gazdasági irányzat nem tartósodott. A Tisza-völgyben minden korszak átmeneti volt, és a váltásnál gyakorta elveszett az örökség, aminek veszélye ma sem kicsi. A jelentősebb változtatás kezdeményezése és végrehajtása – különösen az Alföldet illetően – nem egyedileg, helyileg, hanem többnyire állami szerveződéssel történt. A korszakváltás alapját megteremtő vízszabályozás azonban olyan közösségi érdekű és szervezettségű vállalkozássá fejlődött a piacgazdasághoz vezető úton, amelyhez hasonlót az európai országokban csak évtizedek múlva találunk. A vizeink igen változatos gazdasági-társadalmi szerepét. a Tisza-völgy vízgazdálkodásának történetét áttekintő alábbi táblázat szemlélteti. A történeti vázlat jelzi a korszakváltásokat is. Az első tudatos vízgazdálkodási paradigma a Habsburg gazdaságpolitikához igazodva (1712) keletkezett, és a gabonatermesztés növelését, valamint a termék biztonságos szállítását szolgáló vízrendezést jelölte meg főfeladatnak. Korszakváltás Kvassay Jenő kezdeményezésére indult (1895), aki a vizeink sokféle hasznosítását tekintette a követendő iránynak. (Ezáltal, és csak akkor volt összhang a magyar és a nyugat-európai vízgazdálkodás között.) 1