A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

7. szekció: Csatornázás, szennyvízelvezetés és -tisztítás - Kassai Zsófia (FCSM Zrt.): Az Észak-pesti Szennyvíztisztító Telep tápanyag-eltávolítási fokozatának próbaüzemi tapasztalatai, különös tekintettel a denitrifikációra

A biztosabb denitrifikáció érdekében fokozatosan áttértünk a szakaszos levegőztetésre először a „B” vonalon, majd az „A” vonalon is. A „B” vonalon a levegőztetést a levegőztető medencék közös elfolyóján elhelyezett ammónium szonda szabályozza a 4. táblázat szerint: 4. táblázat. Levegőztetési stratégia a „B” vonalon Mért ammónium-nitrogén [mg/l] Levegőztetett medencék száma [db] Nem levegőztetett medencék száma [db] < 0,5 1 3 0,5 – 3,5 2 2 3,5 – 4,5 3 1 > 4,5 4 0 Az egyes ammónium-nitrogén szinteknél a medencék közti váltás 60 percenként történik. Ezáltal a denitrifikációs térfogat jelentősen növekszik, és a denitrifikálóknak nemcsak a könnyen bontható szerves anyagot van lehetőségük felhasználni, hanem a hidrolízis során keletkező szerves anyagot is. Az „A” vonal esetében a szakaszos levegőztetésre csak később álltunk át, mivel az itt található levegőztető medencékben nincsenek keverők, így félő volt, hogy a levegőztetés nélküli időszakban az iszap túlságosan leülepszik. Ezen az ágon nem ammónium szonda alapján történik a levegőztetés, hanem idő alapján szabályozzuk: egyszerre három szekció levegőztetve van, egy nincs, a váltás 60 percenként történik, így egy medencén 4 óránként kapcsoljuk ki a levegőztetést 1 órára. A szakaszos levegőzetésnek köszönhetően a telep stabilan tartani tudja a 10 mg/l körüli elfolyó össz-nitrogént, a létesítési engedélyben előírt 30 mg/l-rel szemben. Denitrifikációs hatásfok vizsgálata A NUR teszt ismertetése Elődenitrifikációs rendszerekben a nitrát nitrogéngázzá történő átalakításának hatásfokát és sebességét jelentősen befolyásolja az anoxikus terekbe érkező könnyen bontható szerves anyag mennyisége. 2010. januárjától az ún. NUR teszttel (Nitrate Utilisation Rate) végzünk kísérleteket annak érdekében, hogy meghatározzuk a denitrifikáló mikroorganizmusok által felhasználható könnyen bontható szerves anyag mennyiségét. Ezzel a módszerrel nem csupán a beérkező könnyen bontható szerves anyagot lehet mérni, hanem az anoxikus terekben lejátszódó folyamatok vizsgálatára is alkalmas. A módszert Ekama et al. (1986) publikálta a Cape Town-i műszaki egyetemen, majd K. Kujawa és B. Klapwijk (1998) továbbfejlesztette. A kísérlet úgy zajlik, hogy anoxikus körülmények között az eleveniszaphoz szennyvizet és ismert mennyiségű nitrát oldatot adunk, majd folyamatosan mérjük a nitrát koncentráció változását. Oldott oxigén hiányában ugyanis a mikroorganizmusok a nitrátot hasznosítják elektron akceptorként, ezzel egy időben pedig a szennyvízben található könnyen bontható, illetve a hidrolízissel keletkező szerves anyagot bontják le. Így a nitrát fogyás sebessége utal a könnyen bontható, illetve a hidrolízissel keletkező szerves anyag felhasználásának mértékére. Az 1. ábrán látható, hogy a nitrát csökkenés közel lineáris, vagyis a denitrifikációs sebesség állandó, ami annak tudható be, hogy a könnyen bontható szerves anyag mennyisége elegendő ahhoz, hogy a heterotróf mikroorganizmusok szaporodási sebessége maximális legyen. Ahogy elfogy a könnyen bontható szerves anyag, a denitrifikáció sebessége csökken, ekkor egy laposabb egyenest kapunk (a hidrolízisből származó könnyen bontható szerves anyag hasznosítása szerint). 4