A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

2. szekció: A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés időszerű feladatai - Dr. Nemes Gábor (KÖTIKÖVIZIG): A természetvédelmi és vízgazdálkodási érdekek érvényesítése a hatósági tevékenység során

Az árvízvédelmi biztonság csökkent azzal, hogy nem álltak rendelkezésre a tározók teljes kapacitásukkal, ugyanis a vízügyi igazgatóság az azonnal végrehajtandó I. fokú határozat miatt nem engedhette vissza a folyóba a vizet. A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 6. K.30.265/2000/7. számú ítéletével a keresetet elutasította az alábbiakra hivatkozva: Az alperes tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett. A természet védelméről szóló törvény 56-59. §-ai a természetvédelmi állami szervezetet szabályozzák. Az 58. § a./ pontja alapján a természetvédelmi hatósági feladatokat első fokon az igazgatóság látja el. Ebből következik, hogy a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség és az első fokú természetvédelmi hatóság nem lépte túl hatáskörét, főleg hatáskör elvonást nem valósított meg, amikor a szükségtározók területén ideiglenesen fészkelő, illetve fészket rakó madarak védelmében meghozta határozatát. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV tv. (Áe.) 63. § (2) bekezdés a) pontjának második fordulata szerint az azonnali végrehajtásra lehetőség van, ha annak elmaradása jelentős vagy helyrehozhatatlan kárt okozna. A megyei bíróság ítélete ellen a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság és az Országos Vízügyi Főigazgatóság is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz. A fentebb már említett jogszabálysértéseket a vízügyi igazgatóság felülvizsgálati kérelmében részletesen elemezte, illetve megnevezte azokat a jogszabálysértéseket is, amelyeket a HajdúBihar Megyei Bíróság ítélete tartalmaz: - a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság ítélete szerint az alperes az Áe. 26. §-ában előírt tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, holott ez nem valósult meg, - jogszabályt sért a bíróság azon megállapítása, miszerint az ingatlan tulajdonosai nem minősülnek ügyfélnek, mert rájuk nézve a határozat sem jogot, sem kötelezettséget nem állapít meg, esetleg tűrésről lehet szó, - jogszabályba ütközik a bíróság azon megállapítása, miszerint az intézkedés sürgős jellege miatt a tulajdonosok határozatban történő értesítésének mellőzése lehetséges volt, - jogszabálysértő a bíróság ítélete azért is, mert nem tért ki a kereseti kérelem minden pontjára. Nem tért ki arra a kereseti kérelemben megfogalmazott jogszabálysértésre sem, amely szerint a II. fokú határozatban hivatkozott jogszabályhelyek nem hatósági jogköröket fogalmaznak meg a természetvédelmi hatóságok számára, hanem alapelveket, alapfogalmakat, feladatokat rögzítenek. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Kfv.III.37.265/2001/6. számú ítéletével a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 6.K.30.265/2000/7. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, az alperes H-862/2000/4 számú határozatát ugyancsak hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperesi és az alperesi hatóságok között a felülvizsgálni kért ügyben pozitív hatásköri összeütközés áll fenn; a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság és az Országos Vízügyi Főigazgatóság álláspontja szerint az ügy a vízgazdálkodási törvény alapján a vízügyi hatóság hatáskörébe tartozik, az alperes álláspontja ezzel szemben az, hogy a természetvédelmi törvényben a természetvédelmi hatóság számára biztosított hatáskörben eljárva hozta meg határozatát. Pozitív hatásköri összeütközés egy ügyben általában úgy keletkezik, hogy különböző hatóságok előtt indul eljárás és e szervek, a rájuk vonatkozó hatásköröket, feladatokat rögzítő jogszabályok alkalmazásával járnak el. Pozitív hatásköri összeütközés valósul meg azonban akkor is, ha az összeütközés két hatóság között úgy áll elő, hogy ugyanazon jogviszonyon belül az egyik hatóság ügyfélként (kötelezettként) vesz részt az eljárásban. 3