A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

2. szekció: A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés időszerű feladatai - Dr. Orlóci István (nyugdíjas) - Dr. Szlávik Lajos (EJF): Gondolatok a vízgazdálkodási politikáról

tapasztalatok illetve a tudományos elemzések gyarapodásával egyre jobban megismerjük. Tudatosítani kell azonban azt is, hogy a rendszerességet (az ismétlődés idejét és a mértéket) ma még jelentékeny bizonytalansággal lehet csak számszerűsíteni, és a statisztikai jellemzők csak sokévi átlagokat fejeznek ki. Még kevésbé pontosan valószínűsíthető az időjárási helyzettől is nagymértékben függő károkozás, aminek helyét, idejét és mértékét már többféle emberi tényező is befolyásolja. A gazdálkodó illetve a fejlesztési döntéshozó általában élet-tartamra, illetve rövidebb-hosszabb tervezési időszakra mérlegel. A kockázatok elemzéséhez a véletlen események – közöttük az árvizek – ilyen vonatkozású, és a megbízhatósággal együtt jellemzett statisztikáira van szükségük. Mindenekelőtt azonban elsősorban a szakmán belül kell szabatos fogalmazásra törekedni. A felkészülésre, a védekezésre, illetve a kárcsökkentésre vonatkozó pragmatikus döntések elemi feltétele az árvizet kiváltó időjárás illetve az árhullám levonulás részletes és folyamatos megfigyelése, tekintettel az esemény törvényszerűségeinek kutatására is. Nemcsak a folytonos helyzetértékeléshez, valamint a fejlesztési döntéseket megalapozó, hiányolt kockázatelemzéshez nélkülözhetetlen adatgyűjtési, értékelési és kutatási munkákat, hanem az ismeretterjesztést és a szakmai továbbképzést is korlátozzák az ismétlődő szervezgetések, illetve forrás-szűkítő intézkedések. Az elmúlt évtized során az árvízi kockázat ezen okokból is növekedett. A víz mind a természetben, mind a társadalomban az integrálás, a rendszer-formálás és a hatásközvetítés közege. A gazdaságtudomány a víz természeti és társadalmi előfordulását és összekapcsoló szerepét úgy határozza meg, mint képességét arra, hogy externalitásokat hozzon létre. A vízgazdálkodás az externalitások révén válik a globalizáció részesévé. A vízzel kapcsolatos externalitáshoz két feltétel szükséges: először, hogy az érintett gazdasági egységeket a vízforgalomnak összekapcsolja; másodszor, hogy a vízforgalmi folyamat olyan akciók hatásait hordozza, amelyek jelentősek az ember és a társadalom számára. Az első feltétel csaknem mindenhol teljesült vagy teljesülni fog, mivel aligha van olyan hely a Földön, amely a víz globális körforgásától érintetlen lenne. A második feltétel az, amely a vízzel kapcsolatos externalitásokat a természethez alkalmazkodó gazdálkodás korszakában viszonylag szűk korlátok között tartotta, és mely a technológiailag orientált fejlődés utolsó néhány évtizede alatt a vízgazdálkodást úgy formálta át, hogy a világ számos részén gyorsan növekvő aggodalom és ellentmondás tárgyává legyen. Ez az aggodalom vezette az Európai Unió politikusait arra, hogy a Közösség vízgazdálkodási politikájában különleges súlyt helyeztek a vizek „ökológiai” tulajdonságaira. Az externalitások a káros akciók tiltásával vagy a hatásterjedés korlátozásával szabályozhatók. A víz-, illetve terület-használatok tiltása azonban a gazdasági fejlesztés lényegi befolyásolásával igen kedvezőtlenül hathat a jólét növelésére. A terjedés szabályozásához pedig a folyamatról a jelenlegit jóval meghaladó, és minőségileg is új ismeretekre lenne szükség. A feladat megoldása messze túlnyúlik a vízgazdálkodás eszközrendszerén és a vízügyi intézmények hatáskörén. A vízgyűjtők egészét átfogó hatásmechanizmus szabályozásához teljes körű informáltságra, valamint az érdekek egyeztetéséhez elegendő hatáskörre lenne szükség. 4. Javaslatok A vízgazdálkodási politika kidolgozása és alkalmazása a kormány feladata. Az a szerepe, hogy egységbe foglalja a vizekre hatással bíró, és a víz iránt igényt támasztó tevékenységeket – kapcsolatot teremtve az ágazatok között –, és kijelölje az állam politikai, jogi és közgazdasági szabályozási, valamint tulajdonosi feladatait a vízgazdálkodás arányos és tartamos fejlesztésében. A vízgazdálkodást illetően ma számos közgazdasági és társadalmi probléma vetődik fel (értékkategória, gazdálkodási módozatok, teherviselés; érdekeltség, érdekérvényesítés, a víz a társadalmi tudatban, konfliktuskezelés stb.). Ez a vázlatos javaslat kizárólag néhány olyan szabályozandó kérdéskört emel ki, amelyek szorosan kapcsolódnak az ország vízvagyonának megóvásához, és a közjó érdekei szerinti távlati hasznosításához. 13