A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

2. szekció: A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés időszerű feladatai - Dr. Nemes Gábor (KÖTIKÖVIZIG): A természetvédelmi és vízgazdálkodási érdekek érvényesítése a hatósági tevékenység során

A TERMÉSZETVÉDELMI ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI ÉRDEKEK ÉRVÉNYESÍTÉSE A HATÓSÁGI TEVÉKENYSÉG SORÁN Dr. Nemes Gábor Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség A címben szereplő érdekek gyakran ellentétesek és a gyakorlatban nem minden esetben egyeztethetők össze. Két eset bemutatásán keresztül próbálok rávilágítani a vízügy és a természetvédelem álláspontjára. Az első eset még az egységes zöldhatóság létrejöttét megelőző időpontra datálódik, amikor a vízügyi hatósági jogkört a vízügyi igazgatóság, a természetvédelmit a nemzeti park igazgatóság gyakorolta. A második eset 2010 nyarán történt, amikor már a felügyelőség volt mind a természetvédelmi, mind a vízügyi hatóság. 2000. április 4-én nagy mennyiségű, több helyen 20 mm-t meghaladó csapadék hullott a Zagyva vízgyűjtőjén, ami még aznap jelentős árhullámot indított el a folyón. Április 6-án szükségessé vált először a jásztelki szükségtározó, majd a borsóhalmi öblözet vésztározókénti megnyitása. A szükségtározóba történő vízelvezetés következtében kiterjedt vízfelület alakult ki. Egy természetvédelmi őr április 27-i jelentésében védett és fokozottan védett vízimadarak fészkeléséről számolt be a területen. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság arra hivatkozással, hogy ezen fajok zavarásmentes áttelepítése semmilyen módon nem lehetséges, 1193-2/2000. számú határozatával (április 28-án) a vízelvezetés azonnali leállítására kötelezte a vízügyi igazgatóságot július 15-ig (addig az időpontig, amíg a fajok utódnevelése érdekében a területet érintetlenül kell hagyni). A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság vízelvezetés azonnali leállítását a következő jogalapra helyezte. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. tv. 43. § (1) bekezdése szerint tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő-, vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása. A védelem kiterjed a 4. § e) pont alapján a védetté, fokozottan védetté nyilvánított – kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülő – élő szervezet egyedére, fejlődési alakjára, szakaszára, annak származékára, illetőleg az élő szervezetek életközösségeire is. Amennyiben a víz elvezetésre kerül, a fészekaljak elpusztulnak, a költő-, és táplálkozóhelyek megszűnnek. A kötelezett, Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság fellebbezéssel élt a határozat ellen hivatkozva arra, hogy a természet védelméről szóló törvény nem ad jogalapot a természetvédelmi igazgatóságnak arra, hogy a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (Vgt.) 16. § (2) bekezdésében meghatározott kárelhárítási védekezési tevékenységet leállítsa, a vízügyi szervezet jogszerű magatartását felfüggessze. A Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség H-862/2000/4 számú határozatával az I. fokú határozatot – az indokolás megváltoztatásával – helybenhagyta, a következőkre hivatkozva. A természetvédelmi igazgatóság jogszerűen járt el feladatkörében, mivel az 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 2. § (2) bekezdésének c) pontja kimondja, hogy a természetvédelem feladata a védett természeti értékek és a védett természeti területek károsodását megelőzze, elhárítsa, bekövetkezett károsodását csökkentse vagy megszüntesse. A természetvédelmi igazgatóság a Tvt. 78. § (1) bekezdése szerint korlátozhatja, felfüggesztheti vagy megtilthatja a védett természeti értéket és területet károsító vagy súlyosan veszélyeztető tevékenységeket. 1