A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

13. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Szlabócky Pál (nyugdíjas): Pazár István sokoldalú mérnök-zseni hidrológiai munkássága

település fejlesztési és gazdálkodási kérdésekkel, hiszen egykor úgy a selmeci bányász, kohász, erdész, mint a budapesti gépészmérnök képzés a fő szakirányok oktatása mellett mindég súlyt fektetett az „általános mérnöki” tudás megszerzésére is. (Kívánatos volna ez ma is, hiszen például a fúrási, vízügyi munkákban nagy számmal vesznek részt az előbb felsorolt szakmai képzettségű mérnökök!) Már a gimnáziumi tanulmányai is a reál tudományok elmélyült megismerését biztosíthatták számára, ezt tükrözik fizikai, matematikai, sőt kémiai, biológiai gondolatmenetei. Minden részletre kiterjedő tudásával – a hivatalos gépészmérnöki tudása mellett – egyetemi szinten rendelkezett geológiai (só-, gáz-, vízteleptani) geofizikai (gravitációs, radiológiai, elektromágneses) hidraulikai, hidrológiai alapelméleti kémiai, biológiai, egészségügyi folyószabályozási regionális és település vízgazdálkodási vízbeszerzési, hidrogeológiai víz- és csatornahálózati szennyvíztisztítási és hasznosítási (!) villamosmérnöki, energetikai magasépítési vidékfejlesztési vasúti közlekedési közgazdasági, ipargazdaságtani, pénzügyi közigazgatási, közjogi ismeretekkel. Odaítélhetnénk Neki a mai posztumusz fúrómérnöki, vízépítő mérnöki, mérnökközgazdász, végső soron a műszaki-természettudományok akadémiai diplomáját is! A Magyar Mérnök- és Építész Egylet 1932. évi közgyűlése által adományozott első pályadíj jegyzőkönyve kiemeli elméleti és gyakorlati felkészültségét. Láthattuk, hogy sok felfedezése, javaslata évtizedekkel megelőzte korát, úgy a mélyfúrásos víztermelés, mint a vízgazdálkodás, energiahasznosítás stb. területein. Lehet, hogy szerzői elfogultság,, de talán nem véletlen, hogy Pazár István földrajzi és társadalmi környezetéből származott „az utolsó polihisztor” Herman Ottó is. Utóbbi méltán közismert, az előbbi alig! Páratlanul sokszínű mérnöki munkássága mellett Miskolcon evangélikus egyházfelügyelő, 1911-ben megszervezi a Diósgyőr-Vasgyári filharmónikus zenekart, amelyben Ő is játszik. Szigorúságáról és találékonyságáról több történet maradt vissza. Képes volt a vasárnapi családi ebéd után befogatni, végighajtatott a főutcán és elmaradhatatlan sétapálcájával ellenőrizte a csapadékvíz nyelők tisztítását. (Hol vagyunk ma ettől?!) E történetből és írásaiból tükröződő keménységével ellenkezik, a közalkalmazotti igazolvány fényképéről ránk mosolygó tekintete. (21. ábra). Az 1944-es téli harcok idején a tapolcai vízbázis már az oroszok kezén volt, az avasi medence még a németekén. Felvidéki származása miatt mindkét nyelven megértetve magát, telefonon keresztül biztosította a városi vízmű működését. De legnagyobb érdeme, a városi víz és csatornarendszer 4 éven belüli megvalósítása, ahogyan arról a Borsodi Műszaki-Gazdasági Élet 1983/1. számában ír Kiss József a Miskolci Vízművek néhai Beruházási Osztályvezető mérnöke „Még mai szemmel nézve is tiszteletre méltó teljesítmény…egyértelműen megállapíthatjuk, hogy Pazár István a Vízmű első igazgatója…70 évvel ezelőtt elévülhetetlen érdemeket szerzett.” 17