A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)

13. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Szlabócky Pál (nyugdíjas): Pazár István sokoldalú mérnök-zseni hidrológiai munkássága

*Meg kell jegyezni, hogy ez a kettős helyzet jelentős földcsuszamlásokat is okozott, az egész Mezőségben. Az általános földtani kép alapján az ivóvíz mélységi kinyerését a miocén rétegekben települő só rétegek, tömzsök és a mélyebben települő oligocén korú petróleumos rétegek közötti alsó-miocén kavicsos, homokos rétegekből remélték, mivel ezek (vízzáró) palarétegek között települnek. Hangsúlyozzák, hogy a 800 m-es mélységű javasolt kutató fúrás „egycsapásra föltárja a medenczében artézi vízre, eldönti, hogy a sót tartalmazó agyag rétegek…folyamatos Mezőség földtani szerkezetét…utat mutat arra, hogy egyáltalán van-e remény… az erdélyrészi vonulatban vannak-e meg…esetleg világot vet az értékes káli sókra is …sőt talán a szenet, petróleumot, vagy földi gázokat tartalmazó rétegekről is hírt hozand.” A természetes ásványos vizekről (Természettudományi Közlöny 1909.) tanulmánya ugyan már a miskolci működése idején jelent meg, de az visszaemlékezés az előző „mélyfúrós”, Papp Károllyal olykor közös tevékenységére (11.ábra), áttekintve Nagy- Magyarország akkor ismert összes szénsavas savanyúvíz előfordulását. Ebben a munkájában is találhatók kiváló minőségű fényképek, fúrási munkálatokról (12.ábra), a buziás-fürdői mofettáról. 9