A Magyar Hidrológiai Társaság XXIX. Országos Vándorgyűlése (Eger, 2011. július 6-8.)
13. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Dr. Nagy László (BME): A Mirhó-gát története
fegyverneki beltelkek közötti rendszer nélküli töltések elszakadása esetén az árvíz a fegyverneki határon át a Mirhó medencéhez tartozó kenderesi-kisújszállási határokba behatol, vajon ki lenne azon szakértő, ki a Tiszaörvény-tiszabői és Fegyvernek-tiszaszajoli társulatok területén az ártérfejlesztéssel megbízva, meg merné határozni, hol van a Mirhó- és Büdös-ér medencéje között a határvonal. A társulat tartalék tőkéjét is felemésztette, és ez okból a mulaszthatatlanul szükséges töltés kiegészítési-helyreállítási költségek az érdekeltekre eszközlendő új előírás általi fedezésére képtelen. Kegyelmes Úr! A társulat jelen szerencsétlen helyzete nem saját hibájában, hanem kedvezőtlen alakulási viszonyiban találja eredetét és jelenleg részben a szomszéd társulat vétkes hanyagsága 17 , részben az itteni közigazgatási közeg önhatalmú eljárása okozta 18 . A kiömlött vizek kisebb részét a mirhói és taskonyi szakadások kimélyült medrén vezették vissza. Nagyobb részük, hosszabb levonulás és tartózkodás után, a Berettyó és a Körösök völgyén talált lefolyást, elöntve a Nagy- és Kissárrétet. A Heves megyei alispán jelentése szerint víz alatt voltak a következő települések: Abád, Tiszaszalók, Tiszaörvény, Tiszaszőllős, Tiszaderzs, Tiszabura, Tiszaroff, Tiszabő, Fegyvernek, Tiszapüspöki, Törökszentmiklós, Szajol, Tiszaszentimre, Tiszaigar és Kunhegyes. A szakadásokat az év végéig sikerült betölteni. Szegheő Attila kir. főmérnök által 1876 július 3-án összeállított kimutatás szerint a Közép-tiszai gátszakadások következtében 91023 kat. holdat (52338 ha) borított el az árvíz. Ennek a területnek a nagy része a taskonyi, majd a Mirhó-gát szakadásának eredményeként került víz alá. A határok, melyek vagy egészen, vagy részben vízzel elboríttattak, a következők: Kunhegyes, Tiszaszalók, Tiszabura, Tiszaroff, Tiszabő, Kenderes, Fegyvernek, Kisújszállás, Karcag, Túrkeve, Mezőtúr. Ezen felül Szegheő szerint a holt Berettyó jobb partján az ideiglenes rögtönzött gátak által megvédett árterület a gyomai, dévaványai, füzesgyarmati, szeghalmi, püspökladányi és szerepi határban 69996 kat. holdat (40250 ha-t) tett ki. Összefoglalás A Tisza partjára kihelyezett védvonal fokozatos erősítése és magasítása miatt a Mirhó-gátat, mint második védelmi vonalat az 1876. évi árvíz után újra helyreállították. Mint földmű ma is fennáll, de árvízvédelmi fővédvonal funkciója az egységes védvonal kiépítése óta nincs, csak árvízvédelmi lokalizációs vonalként szerepel és csak úttöltésként használják. A Mirhó-gát jelentőségét egyrészt abban kell látni, hogy hosszú évtizedeken keresztülellenállt az árvíznek és igen nagy területeket vont ki a vízzel elönthető alföldi részekből, másrészt az első olyan létesítmény volt a Kárpát-medencében - mely nem csak lokális érdekeket képviselt, hanem hatása több vármegyére kiterjedt. Úgy tűnik a Mirhó-gát árvízvédelmi története befejeződött, csak egy tábla és a vízügy emlékezete rögzíti helyét. 17 A Szalók-taskonyi gát rossz minőségére és alacsony voltára utal. 18 A Bug-gát hatósági megnyitásáról van szó. 8
